Magyar Pszichológiai Szemle 10. (1937)
1937 / 1-4. sz. - TANULMÁNYOK - RANSCHBURG PÁL: A magasabb szellemi működések helyes vagy téves voltát megszabó törvényekről
A magasabb szellemi működések helyes vagy téves voltát megszabó törvényekről. Irta: Slanschburg Pál. ELSŐ RÉSZ. A részek harmóniája, mint a psychologiai fonetika egyik alaptörvénye . A szók létrejöttének, fejlődésének és változásainak törvényszerű volta. A beszéd, mint a hallott, gondolt, mondott beszédhangok együttese, és a papírra írott, gépelt, sajtó alá kiszedett szókat rögzítő írásjelek sorozata, sem hallásilag, sem kiejtésileg nem szóelemek, beszédhangok puszta egymásmellettisége vagy betűk puszta egymásutánisága, aminőnek a nyomtatott szövegben játszhatnék. Valamint a zenei dallam, bár sajátképen egyes hangokból tevődik össze, minden elemében egymással szorosan egybefüggő szövedék, ugyanúgy az emberi beszéd is az. A mondat eleje értelmét csak végétől és a közbeeső részeitől együttesen kapja meg, sőt igazi jelentőségét csak az egész beszédszövegtől, az előtte mondottaktól s az utána mondandóktól nyeri el. Ugyanígy minden egyes szónak minden egyes hangzóeleme kapcsolatos a szó többi elemével, sőt a szomszédos szók elemeivel is. De ezenfelül, a szók, mint ismert értelmes beszéd-elemek, szintén nemcsak kisebb-nagyobb számú magán- ill. mássalhangzó — vokális és konszonáns — egymásutánjából adódnak, de számtalanszoros hallás, elgondolás, utánamondás, önszántó kiejtés folyamán megvannak róluk elménkben kialakult szókép-nyomaink is. Végeredményben a szók a beszólás folyamán bizonyos rendben egymás után hallott s egymás után kiejtett hangzók, szótagok szimultán benyomást keltő, bizonyos fogalmakkal legszorosabban kapcsolatos halmazai. Mégis a halláskor s beszóláskor ezen elemek időbeli egymásutánja olvasáskor, s még világosabban íráskor stb. egyúttal térbeli sorrendjük, kérlelhetetlenül és fellebbezhetetlenül egy bizonyos irányú szukcesszivitást tételez fel, bármennyire globálisan fogjuk is fel látszólag a már jól ismert sorrendben a hallásos, beszédmozgásos s látásos szóképek segélyével e szókat alkotó hangzók ill. betűk halmazát. Példaként éppen a most befejezett mondatban szereplő két szóóriásra mutatok rá, és kérdezem, lehet-e a „kérlelhetetlenül“, vagy a „fellebbezhetetlenül“, avagy a „szukcesszivitást“ szókat valóban szimultán, elemeik időbeli sorrendjének betartása nélkül meghallani, elgondolni vagy még inkább kiejteni.