Magyar Pszichológiai Szemle 16. (1947)

1947 / 1-2. szám - VÁRKONYI HILDEBRAND: Az ösztönök kérdése

2 VÁRKONYI HILDEBRAND fogadják el és így jutnak el az emberi személy viselkedéseinek, cselek­véseinek legtágabb szemléletéhez és legmélyebb megragadásához. Ennek a biológiai alapú lélektannak legnehezebb kérdését ő sem oldja meg: ez a tudati (vagy tudatalatti) lelki jelenségeknek részletekben is meghatározott viszonya az életjelenségekhez. Első könyve, az 1905-ben megjelent Physiological Psychology mintegy lefordítja a tudatjelenségek nagy részét a fiziológia nyelvére, többet azonban nem tesz. Lélek- és emberszemlélete inkább W. James hatása alatt áll. Az a nagyvonalú rendszerezés azonban, amely McDougall műveiben egyre inkább kibontakozik, ennek a biológiai és egyúttal tisztán lélek­tani alapvetésű lélektudománynak legfontosabb alaptételeit foglalja magában. Ily tétel az, amelyet a „kozmikus“, vagy „dinamikus“ lélek­­szemlélet szava fejez ki: a legfontosabb és leglényegesebb e szerint a pszichológiában a célos alkalmazkodás, a cselekvésnek és viselkedé­seinknek célos dinamizmusa. Ehhez csatlakoznak még a következő alapfogalmak: a diszpozíció, a „naturell“, a vérmérséklet, a jellem és értelmesség; ebből az öt tényezőből­ látja McDougall összetevődni az emberi lélektani személyiség bonyolult egészét. Erre a dinamikus lélektanra McDougall-nek főképen azért volt szüksége, hogy élete főmunkáját, a Szociális Pszichológiát megírhassa (An Introduction to Social Psychology, 1908). Ebben a nagy munká­ban éppúgy, mint a „Csoportszellemében (Group Mind, 1920), vala­mint „A lélektan alapvonalaiéban (Outline of Psychology, 1923), továbbá „Az Ember energiáiéban (Energies of Man, 1932) és más műveiben is, mindenütt a dinamikai lélekfelfogással találkozunk s annak egyik alapfogalmával, az ösztönnel. A dinamikai lélekszemlélet e kialakulásában McDougallt pozitív és negatív indítékok és meggondolások vezették. A fő pozitív indító­okot egy lélektudományi kongresszuson (VIT.) úgy fejezte ki, hogy egyedül a kozmikus (a törekvést a központba helyező) lélektan alkal­mas csak az emberi élet igazi értelmezésére;­­ negatív állásfoglalásai pedig részint a pszichoanalízis, részint az alakelmélet, részint pedig az amerikai viselkedéstan ellen irányultak. A Freud-féle lélekelemző irány nem elégíthette ki rendszeralkotó­ szellemét, mert az az emberi természet ösztöneinek és impulzusainak (Triebe) számát és működés­módjait fogyatékosan állapította meg, a nemi ösztönnek túlzott jelen­tőséget tulajdonított és egyes konkrét esetek elemzéséből gyors és alaptalan általánosításokat vont le; leginkább pedig a­ Freud féle alapfelfogás „hedonizmusa“ vívta ki kritikáját: az emberi törekvé­seket ugyanis nem lehet és nem szabad szerinte (egyedül) az „élvezet­­elvből“ (Lustprinzip) magyarázni. A német alakelméletben megnyerte tetszését az asszociációs elv elvetése és az az új elv, mellyel a­ lelki életet a Gestaltisták megközelítették, viszont nem tarthatta alkalmas­nak az alakelméletet a lelki élet legalapvetőbb mozgalmainak magya­rázatára. Legnagyobb küzdelmeit azonban mégis az amerikai viselke­déstan képviselőivel vívta, és éppen az amerikai lélektudomány szól­ - A lélektudomány magyar művelői nagy haszonnal tanulmányozhatták McDougall kifejezéseinek kitűnő német fordítását a Rothadker kiadásában megjelent „Aufbaukräfte der Seele. Leipzig, 1938.“ c. munkában. A fentebbi kifejezések ennek a munkának a szavait alkalmazzák.

Next