Magyar Pszichológiai Szemle 18. (1961)

1961 / 1. szám - BASSZIN, F. V.: A neofreudizmus kritikája

A Szovjetunió Orvosi Tudományok Akadémiája Neurológiai Intézetének (igazgató: N. V. Konovalov professzor, az Orvosi Tudományok Akadémiájának rendes tagja) közleménye­ ­* A NEOFREUDIZMUS KRITIKÁJA* F. V. BASSZIN Előadásom célja, megismertetni Önökkel egy bizonyos — amint a későb­biek során látni fogják — a modern freudizmussal kapcsolatos igen kritikus szempontot. E kérdésnek nemcsak elméleti vonatkozásaira szeretnék kitérni, hanem a pszichoanalízis klinikai alkalmazásának kísérleteire is. Előzőleg azon­ban az ezen a területen már sok éve folyó viták történetével, valamint néhány elvi és módszertani kérdéssel foglalkozom. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket arra a jól ismert tényre, hogy S. Freud tanításának egészen más volt a sorsa a Szovjet­unióban, illetve korábban Oroszországban, mint Nyugat-Európában és Ame­rikában. A freudizmus az orosz és a szovjet tudomány körében sohasem talált széleskörű elismerésre. Oroszországban a freudizmussal már a XIX. században a nervizmus tanítása állt szemben, amelyet Szecsenov, Botkin, Vvegyen SZKIJ, Pavlov, valamint számos tanítványuk dolgozott ki. Ez a tanítás létre­hozta a neurotikus szindrómák fiziológiai értelmezésének országunkban meg­gyökeresedett tradícióit, amelyek mélyrehatóan különböznek a pszichoana­litikus irányzat szellemétől és megállapításaitól, és ezek a tradíciók már korai, leghevesebb expanziójának éveiben is megakadályozták a freudizmust abban, hogy rányomja bélyegét az orosz orvostudományra. A szovjet klinikai gondolkodás képviselőinek kritikus állásfoglalása a freudizmussal szemben — amint ez idevágó munkáikból első pillantásra kide­rül — nem a meggyőződések valamilyen elfogultságából vagy a priorisztikus dogmatizmusból eredt, hanem — amint azt több ízben hangsúlyozták — min­denekelőtt a pszichoanalitikus irányzat egész módszertanának a tudományos ismeretek alapelveivel való mélyreható összeegyeztethetetlenségéből, a pszicho­analízis elméleti tarthatatlanságából és gyakorlati terméketlenségéből. Ez a kezdeti kritikus állásfoglalás a későbbiek során még jobban kiéleződött azok­nak a specifikus vonásoknak következtében, amelyeket a freudizmus bonyo­lult fejlődésének eredményeképpen felöltött. Még ma sem ment feledésbe az a nagyszámú és alapos munka, amely a Szovjetunióban a húszas és harmincas években a freudizmus elemzésével és kritikájával foglalkozott. Ez a tárgyi­lagos kritika azonban fokozatosan elcsitult, mert a pszichoanalitikus koncepció átterjedése keletkezési területéről vagyis a klinikai orvostudomány és pszicho­ * F. A­. Basszin professzor az Egészségügyi Minisztérium és a MTA Pszichológiai Bizottsága meghívására 1960. szeptember 1­6-án A neofreudizmus kritikája címmel elő­adást tartott Budapesten. A most közölt tanulmány ennek az előadásnak a szövege.

Next