Magyar Pszichológiai Szemle 21. (1964)
1964 / 1. szám - GEGESI KISS PÁL–P. LIEBERMANN LUCY: Az iskolai ártalmak jelentősége a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarokban
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI , BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGNAK FOLYÓIRATA XXI. KÖTET ÚJ SOROZAT 5. 1964. 1. SZÁM A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának (igazgató : dr. Gegesi Kiss Pál egyetemi tanár, akadémikus) közleménye AZ ISKOLAI ÁRTALMAK JELENTŐSÉGE A GYERMEK- ÉS IFJÚKORI SZEMÉLYISÉGZAVAROKBAN DR. GEGESI KISS PÁL és LIEBERMANN LUCY I. A probléma A személyiség fejlődését csecsemő-, gyermek- és ifjúkorban több, egymással szorosan egybefűződő tényező határozza meg: 1. biológiai tényezők (Gegesi Kiss elnevezésében „történelmi környezeti” tényezők); 2. az általános biológiai összefüggéseken belül fiziológiai tényezők ; 3. környezeti (természeti, társadalmi, ezen belül pszichológiai) tényezők. E három csoportba sorolt tényezők jelentőségét az egyes orvosi és pszichológiai iskolák különbözőként ítélik meg. A különböző iskolák vagy az egyik, vagy a másik tényezőcsoport jelentőségét tekintik kiemelkedőnek, vagy az egyik vagy a másik tényezőcsoport jelentőségét tartják elhanyagolhatónak. Megítélésünk szerint a tényezők — amint említettük — egymástól elválaszthatatlanok, egymással szorosan egybefűződnek, és az egyén személyiségének csecsemő-, gyermek- és ifjúkori fejlődési szakaszaiban egyik tényezőcsoport jelentősége sem hanyagolható el. A biológiai tényezők csoportjába sorolunk bizonyos veleszületett morfológiai és bizonyos funkcionális tényezőket, ezeknek az adott életszakban már kialakult, vagy kialakulóban levő potenciális jelenlétét. Ezek közé tartoznak általában az emberi fajnak, ezen belül bizonyos egyedi családi specializálódásban az ősöknek, a szülőknek az utódokra átszármaztatható készségei, képességei: morfológiai és fiziológiai (funkcionális) jellegű készségek, pozitív és negatív előjelű képességek, tehetségek (néha betegségek). E tényezők az egyeddel veleszületnek. Az egyéni morfológiai jelleg a test, a szervezet egésze morfológiai milyenségében, ezen egészen belül az egyes szervek testi tömegének, alaki formájának, szerkezetének egymáshoz viszonyított milyenségében, illetve arányában nyilvánul meg; az egyéni funkcionális jelleg pedig a test, a szervezet egésze funkcionális milyenségében, ingerlékenység, ingerre izgalom, majd válaszadás készség milyenségében, a reguláció és ellenreguláció egyensúlyi készség milyenségben, és az egyes szerveknek, szervrendszereknek a szervezet egészén belüli egymáshoz viszonyított funkcionális arányában, tehát egyes szerveknek az egészen belüli esetleges túlsúlyában, vagy ellenkezőleg egyes szerveknek, szervrendszereknek az egészen belüli viszonylagos háttérbe szorulásában nyilvánul meg. Tulajdonképpen a biológiai tényezők egésze az a talaj, amelynek adott lehetőségein belül az egyedi élet folyamán környezeti hatásra (természeti, társadalmi) a fiziológiai és a pszichológiai jellegű fejlődés kedvező vagy kedvezőtlen irányban, kibontakozik, ill. halad előre, fejlődik, vagy fejlődésében valahol megakad. Magyar Pszichológiai Szemle