Magyar Pszichológiai Szemle 21. (1964)

1964 / 1. szám - GEGESI KISS PÁL–P. LIEBERMANN LUCY: Az iskolai ártalmak jelentősége a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarokban

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI , BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGNAK FOLYÓIRATA XXI. KÖTET ÚJ SOROZAT 5. 1964. 1. SZÁM A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának (igazgató : dr. Gegesi Kiss Pál egyetemi tanár, akadémikus) közleménye AZ ISKOLAI ÁRTALMAK JELENTŐSÉGE A GYERMEK- ÉS IFJÚKORI SZEMÉLYISÉGZAVAROKBAN DR. GEGESI KISS PÁL és LIEBERMANN LUCY I. A probléma A személyiség fejlődését csecsemő-, gyermek- és ifjúkorban több, egy­mással szorosan egybefűződő tényező határozza meg: 1. biológiai tényezők (Gegesi Kiss elnevezésében „történelmi környezeti” tényezők); 2. az álta­lános biológiai összefüggéseken belül fiziológiai tényezők ; 3. környezeti (ter­mészeti, társadalmi, ezen belül pszichológiai) tényezők. E három csoportba sorolt tényezők jelentőségét az egyes orvosi és pszichológiai iskolák külön­bözőként ítélik meg. A különböző iskolák vagy az egyik, vagy a másik tényező­­csoport jelentőségét tekintik kiemelkedőnek, vagy az egyik vagy a másik tényező­csoport jelentőségét tartják elhanyagolhatónak. Megítélésünk szerint a tényezők — amint említettük — egymástól elválaszthatatlanok, egymással szorosan egybefűződnek, és az egyén személyiségének csecsemő-, gyermek- és ifjúkori fejlődési szakaszaiban egyik tényező­csoport jelentősége sem hanya­golható el. A biológiai tényezők csoportjába sorolunk bizonyos veleszületett morfológiai és bizonyos funkcionális tényezőket, ezeknek az adott élet­szakban már kialakult, vagy kialakulóban levő potenciális jelenlétét. Ezek közé tartoznak általában az emberi fajnak, ezen belül bizonyos egyedi családi specializálódásban az ősöknek, a szülőknek az utódokra átszármaztatható készségei, képességei: morfológiai és fiziológiai (funkcionális) jellegű készsé­gek, pozitív és negatív előjelű képességek, tehetségek (néha betegségek). E tényezők az egyeddel veleszületnek. Az egyéni morfológiai jelleg a test, a szervezet egésze morfológiai milyenségében, ezen egészen belül az egyes szer­vek testi tömegének, alaki formájának, szerkezetének egymáshoz viszonyí­tott milyenségében, illetve arányában nyilvánul meg; az egyéni funkcionális jelleg pedig a test, a szervezet egésze funkcionális milyenségében, ingerlé­kenység, ingerre izgalom, majd válaszadás készség milyenségében, a regu­láció és ellenreguláció egyensúlyi készség milyenségben, és az egyes szervek­nek, szervrendszereknek a szervezet egészén belüli egymáshoz viszonyított funkcionális arányában, tehát egyes szerveknek az egészen belüli esetleges túlsúlyában, vagy ellenkezőleg egyes szerveknek, szervrendszereknek az egé­szen belüli viszonylagos háttérbe szorulásában nyilvánul meg. Tulajdonkép­pen a biológiai tényezők egésze az a talaj, amelynek adott lehetőségein belül az egyedi élet folyamán környezeti hatásra (természeti, társadalmi) a fizioló­giai és a pszichológiai jellegű fejlődés kedvező vagy kedvezőtlen irányban, kibontakozik, ill. halad előre, fejlődik, vagy fejlődésében valahol megakad.­ ­ Magyar Pszichológiai Szemle

Next