Magyar Pszichológiai Szemle 26. (1969)

1969 / 1. szám - KEDROV, B. M.: A tudományos kutatás útjairól

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG FOLYÓIRATA XXVI. KÖTET___________ÚJ SOROZAT 10.___________1969. 1. SZÁM A TUDOMÁNYOS ALKOTÁS ÚTJAIRÓL B. M. KEDROV akadémikus SZTA Természettudomány- és Technikatörténeti Intézete A tudományos alkotás fogalma nagyon széles. Átfogja lényegében a tudo­mányos tevékenység egész területét, de legalábbis annak központi részét. E cikkben szűkebb feladatot tűzünk magunk elé: a tudományos felfedezés­nek — mint a tudományos alkotás legfontosabb elemének néhány aspektu­sát tekintjük át. 1. Tudományos felfedezésről szólva feltételezik, hogy a kutató nagy munkát fordított az igazság feltárására, a jelenség lényegéig való eljutásra, a jelenséget maga alá rendelő törvény kimutatására. A lényeget azonban fedik és rejtik a számunkra látható jelenségek, ezért azt közvetlenül észrevenni nem lehet, hanem meg kell keresni, fel kell fedezni, meg kell találni. .. . . . Ha a dolgok megjelenési formája és lényege közvetlenül egybeesne, — írja Marx a Tőke 3. kötetében — úgy felesleges lenne minden tudomány . . .” (K. Marx és F. Engels Művei (oroszul), 25. kötet, 384). A dolog úgy is elképzelhető, hogy pl. a még ismeretlen természeti törvény megismerésének útján sajátos „ernyő” vagy „gát” akadályozza az igazság meglátását, s ezek legyőzése nagy szellemi munkaráfordítást követel. Ez eset­ben a tudományos felfedezés úgy jelenik meg előttünk, mint behatolás az „ernyő” vagy „gát” mögé. Képekben szólva, az igazság számunkra elérhetet­len rejtekhelyen van elzárva, de tudományos megismerésünk képes — sa­játos fogások segítségével — felnyitni a bezárt ajtókat, s a számunkra koráb­ban elérhetetlen rejtekbe hatolni. Tehát — felfedni, megtalálni, felkutatni, hogyan nyílnak meg az ismeretlenbe vezető ajtók. Milyen tehát a megismerés útjában álló „ernyő” vagy „gát”jellege? Hon­nan és miért jön létre? Milyen módon győzzük le? A továbbiakban nem az empirikus jellegű felfedezésekről lesz szó, melyek véghezviteléhez néha ele­gendő a finom és pontos megfigyelés, hanem azokról a felfedezésekről, melyek­ben a teoretikus gondolkodás aktívan vesz részt, s melyek új elméletek létre­hozásából, új feltevések javaslásából, új törvények és elvek állításából, új fogalmak kidolgozásából állanak. Minden ilyenféle tudományos felfedezés olyan széles elméleti általánosításokon és konklúziókon alapszik, amelyek­kel a tudomány az általa tanulmányozott jelenségeket magyarázza. Hogy az ilyen tudományos felfedezések vonatkozásában vizsgált gát kér­dését konkrét talajra helyezzük, feltételezzük, hogy gondolkodásunkban valamilyen automatikusan működő apparátus létezik, melynek rendeltetése.­ ­ Magyar Pszichológiai Szemle

Next