Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)

1972 / 1. szám - SALAMON JENŐ: A gondolkodás rugalmasságának fejlesztésére irányuló alsó tagozatos számtantanítási kísérlet hatása a gyakorlati problémamegoldás fejlődésére

tosító megoldása) a törtekkel és a betűabsztrakció szintjén végzett műveletek­nél is központi feladat marad. Jelenleg még vitatott kérdés, hogy a négy osztályon keresztül folytatódó, hasonló (24) rugalmassági variáció gyakoroltatása meddig tekinthető való­ban rugalmasságnak, s nem válik-e éppen ellenkezőleg egy újabb merevség (vagy megmerevedés) előidézőjévé (Varga 1969, Lénárd 1969). Ugyanez a probléma vonatkozik arra is, hogy mennyiben biztosítja ez a fejlesztő módszer a tanulók­ alkotó képességének kibontakozását. Biztosnak látszik azonban (s ezt a tanítási órákon végzett megfigyelések és különböző szervekhez tartozó bizottságok felmérő vizsgálatai is igazolják), hogy az alkalmazott variációk bevezetésükkor minden tanuló számára újak, s meggyorsítják gondolkodásuk fejlődését. Meggyőző ugyancsak a kreativitás szempontjából a különböző variációk tanulók általi, önálló szöveges megfogalmazása, amely — az igen élénk aktivitást biztosító közösségi tevékenységben — egyúttal rendkívüli szókincs-gazdagodáshoz is vezetett. (A tanulók által alkotott szöveges felada­tok sziporkázóan ötletesnek bizonyultak, s tükröződött bennük — többek között — a szépirodalmi olvasás és a számtan alkotó összekapcsolása.) Az órákon végzett megfigyeléseink alapján feltűnt a kísérleti osztályokban megnyilvánuló átlagosnál fejlettebb kritikai szellem. (Variáció ismétlés és szövegmondás javítása.) Lénárd Ferenc az általa bevezetett variációk hatékonyságának igazolását a mód­szernek vidéki iskolákban történő kipróbálásával, középiskolás tanulókkal való ellenőrző vizsgálatokkal stb. végezte. Véleményem szerint azonban bármely oktató-nevelő kísérlet teljes ellen­őrzéséhez igen fontos annak transzferhatását megvizsgálni. A transzferhatás elemzésének eredményei rávilágítanak az eljárások pozitívumaira vagy nega­tívumaira, így megállapításokat tehetünk a transzfer hatósugarával kap­csolatban (mennyire szűk vagy általános a transzfer). Ezzel együtt a pedagógiai (vagy pedagógiai pszichológiai) kísérlet vezetői részére számos jelzés biztosít­ható a további munka tökéletesítéséhez. Metodikánk alkalmazható a transzferhatás különböző szélességű kisugár­zásának megállapítására, így szűk, de a rugalmasság eredményes fejlesztését kétségtelenül igazoló transzferhatás állapítható meg akkor, ha a kísérleti cso­port tanulói lényegesen több (nem tanult !) variációt oldanak meg, és több elvet ismernek fel a gyakorlatban mint a kontroll csoport azonos korú (és a kísérleti összehasonlításhoz szükséges egyéb feltételeknek megfelelő) tagjai. A variációk rugalmasságot fejlesztő hatásának ellenőrzését szolgálják ugyancsak a cselekvés racionalitásának kutatásával kapcsolatos paraméterek: a hibás próbálkozások átlaga, a cselekvés hatásfoka és következetessége. Tágabb transzferhatás megállapítását biztosítja a manipulációban és rajz­ban megoldott feladatok (variációk) eredményességének összehasonlítása. A vizsgált fejlesztő kísérlet — több más kísérleti iskolától eltérően (Dienes, Galperin, Elkonyin, Varga stb.) — a műveletek kialakítását nem feltétlenül a gyakorlati cselekvéstől kezdi. Talán éppen ezért is érdekes megvizsgálni, hogy növekszik-e ennek ellenére a megoldott variációk száma a kísérleti cso­port manipulációban történő feladatmegoldásában. Ha növekszik, úgy két­ségtelen tágabbnak tekinthető transzferhatást állapíthatunk meg. Végül arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy az adott fejlesztő eljárás meggyorsítja-e a mi kísérletünkben kiemelhető megoldási elvek — verbálisan 2

Next