Magyar Pszichológiai Szemle 50. (1994)
1994 / 1-2. szám - VIKÁR GYÖRGY: Székely Lajos köszöntése
SZÉKELY LAJOS KÖSZÖNTÉSE Székely Lajos, a Svédországban élő neves magyar pszichoanalitikus idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Ez nekünk is alkalom, hogy ünnepeljük az európai hírű kutató tudóst, a kiváló gyógyítót és tanítómestert. Érdemes megemlíteni, hogy az 1956- os forradalom után Svédországba emigrált, és a pszichoanalízis iránt érdeklődő kollégáink az ő tanítványaként találták meg helyüket az ottani szakmai életben. Tekintélye második hazájában és annak határain túl is jelentős. Számos közleménye jelent meg vezető szaklapokban és 1977-ben önálló monográfiája a kreatív gondolkodásról "Denkverlauf, Einsamkeit und Angst" címen a Hans Huber Verlag kiadásában. Hazánkban neve sokáig csak kevesek előtt volt ismert. Az utolsó két évtizedben azonban többször járt nálunk és tartott előadást. Elismerésben is részesült - jobb későn, mint soha -: 1988-ban a budapesti egyetem gyémántdiplomával, a Magyar Pszichológiai Társaság Ranschburg-emlékéremmel tüntette ki. Eredeti gondolatokban gazdag életműve azonban mindmáig nem kellően ismert - méghozzá nem csupán nálunk. Érzésem szerint az analitikus világban általában nagyobb elismerést érdemelne. 1904. október 20-án született Budapesten. Szinte egyidős a huszadik századdal, átélte ennek az oly bíztatóan induló, de hamarosan félelmetessé, apokaliptikussá átforduló történelmi korszaknak minden kataklizmáját. Mindig a veszély közelében, noha sorsának szerencsés fordulatai a veszélyekből való menekülés lehetőségét is megadták neki. Eredetileg biológusnak készül a budapesti egyetemen, bár a pszichoanalízis korán felkelti érdeklődését. Mikor posztadoleszcens lelkesedéssel tanulmányt ír Pszichoanalízis és történetfilozófia címmel, Ferenczi felfigyel rá, és Kovács Vilmához irányítja analízisbe. Ez az első kísérlet rosszul sikerül, analitikus pályája hosszú halasztást szenved. Viszont ennek köszönhető, hogy évekre elmélyed a kísérleti lélektanban - a tudományos gondolkodás ekkor megszerzett fegyelme végigkíséri későbbi életét, és analitikus munkáin is érezhető. Ebben az időben kezdődik barátsága Hermann Imrével, aki felkelti érdeklődését a gondolkodáslélektan problémái iránt. Az akkori Magyarország politikai légköre, a szélsőjobb fenyegető előretörése arra készteti, hogy 1930-ban elhagyja az országot. Frankfurtba megy, ahol Wertheimer és Gelb tanít és dolgozik, s az alaklélektan vonzáskörébe kerül. Az alaklélektani szemlélet lesz későbbi kísérleteinek vezető szempontja. 1932-ben álláshoz jut Heidelbergben a pszichiátriai klinikán, a klinika vezetője megbízza az agykérgi léziók pszichológiai következményeinek kutatásával. Munkáját nem fejezheti be, Hitler uralomra kerülése miatt Hollandiába menekül. Amszterdamban a protestáns egyetemen kap ideiglenes állást mint pszichológus kutató és oktató. Helyzete bizonytalan, fizetéséből megélni nem tud. Felesége időközben elvégezte az orvosi egyetemet, de Hollandiában nincs joga praktizálni. A német expanzió fenyegetése is nyugtalanítja. Rászánja magát, a Szovjetunióban vállal állást. 1936 tavaszán érkezik Magyar Pszichológiai Szemle, 1994, L. (34.), 1-2, 3-5.