Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-05-30 / 22. szám

mutatható is, igen érezhető. De mikor még annyiban sem pár­tolja az ország nemzeti académiáját, hogy szükséges közegeit (orgánumait) fentarthassa! Egy más oka az említett „csekély be­folyásának a tudományosságra“ abban kerestetik, hogy az acade­­miának mindenek felett a nyelv művelésére kellett irányoznia munkálkodásait, mely után, úgy­mond, csakugyan sokat tett. Hogy az academia nyelv dolgában elhatározólag hatott, sőt hogy nyelvtudományunk minden lényeges újabb bővülései az acade­­miából indultak ki, nem szenved kétséget; de nem áll, hogy az academiának e mezőn előzményei nem voltak: a czikk írója­­­i nem látszik a magyar nyelvtudomány első, sőt még második, fé­­nyesbb időszakát ismerni, mely 1790-től 1805-ig folyt le, s ti­zenöt rövid év alatt nem csak egy egész nyelvtudományi irodal­mat teremtett, de nyelvünk természete ismeretét nem várt ma­gasságra emelte. Méltán rója meg a czikk azon „mániáját“ a nyelvújításnak, mely a neveket is fordítgatni kezdi, mint péld. a hónap­, a kereszt­neveket, a­hová még a csillagzatok nevei adhatók, de mikor „Bódog“ ot a neologismusnak tulajdonítja, felejti, hogy az csak felélesztése a sok százados, elavult, névnek. A vezetéknevek megmagyarítása is részesül e gáncsban, bár helytelenül; az ily eljárás nem a nyelv rovatába való, hanem az életébe; s itt nem mindenkor, sőt nem is igen gyakran, határoznak általános elvek, hanem oly gyakorlati hatások, mik alól bizonyos korok és nép­egyediségek nehezen tudnak kimenekedni. Mi nem hibáztatjuk közülünk kiszakadt hazánkfiait, hogy neveiket más népek közt szájszerűbbekké tették, mit vesztünk,hogy Kőszeghyből Német­országban Gieseke, Rákóczyból Ragozi, Rózsásból Rosas (Ró­­zasz) lettek! Isten velők, ők németekké váltak testtel lélekkel, hadd legyenek névvel is azok, vagy legalább azabbak. Az igen helyén van. De aztán ne vétessék nekünk se rósz néven, ha,­mit minden népek és korok egyes esetekben gyakorlottak, azt mi e regeneratiós korban bokrosabban gyakoroljuk? Szintoly helyte­len a műnyelv magyarítása elleni panasz. Igaz hogy a módszer nagyobb mértékben népszerűsít valamely tudományt, mint a szó, de szintoly igaz, hogy oly szó, mely már magában érthető, tete­mesen könnyíti a fogalom elsajátítását, s annak alkalmazását. Má­sik oka is a czikkírónak gyakran hallik: „A műkifejezések — mondják — melyek valamennyi európai nyelvekben hasonlók, ezek közt oly köteléket képeznek, melyből a magyar nyelvet, a műveit

Next