Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-05-30 / 22. szám

MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEME. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. máj. 30.1847. 22. sz. LYRAI KÖLTÉSZET. 1. Ausgewählte Gedichte von Petőfi. Aus dem Ungarischen übersetzt von Adolf Dux. (Vége). A bevezetés, mint említettük, „Ungarns Literatur, eine Skizze44 czímet visel. A jóakaró szerző igy kezdi azt: „Ki egy, művelő­désre ébredő vagy épen felébredt nép vívódását s igyekvését nem szemüvegen, mint az eltompult városi arszlán a falusi su­­hanczot, ki búcsú alkalmával a pályáját szerencsésen megmász­­sza, hanem szellemi szemekkel követi, Magyarországban a leg­­emelőbb, legmegilletőbb látványt tapasztalja. Megillető a nem­zetnek fen­hangon kimondott önvallomása, mely egy becsületes és titáni akarat nyíltságával vallja ki, mié hiányzik még, hogy a művelt nemzetek közt foghasson helyet; emelő pedig a szellemek hatalmas mozgása, mely szükséges követője egy ily becsületes, akaraterővel szövetkezett vallomásnak. Ily állapot mellett nem csoda, ha túlhajtások fordulnak elő, ha sok, csak az imént kicsi­rázott eredményben a túlbuzgóság kinőtt törzsöket lát, de e mel­lett az értelmes vizsgáló a fejlődő törzseket csakugyan látja44. E képben, fájdalom, az árnyék valóbb a fénynél. Ez önvallomás csak azon kis töredéktől telik ki, mely a hazai értelmiség részrehaj­­latlan színét teszi; a hasonlíthatlanul nagyobb rész az életbölcse­­ség ez első szabályát: „Ismerd meg magadat44 ha ismeri is, nem él vele; s mióta egy nagy emberünk álomból felriasztó szózatai­ra csakugyan erélyesen kezdünk mozogni s némi eredményt fel­mutatni, e némit, az idézett író felette igaz nézete szerint, nem, mint kell vala, valaminek, hanem igen soknak nézzük, s eszközök válogatásában hanyagabbak, szorgalomban ernyedtebbek vagyunk, mint a szép kezdet után, minden érdekünkben,lennünk szabadna.

Next