Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-11-21 / 21. szám
fel akarja falni, de kérésére porokét egy közel legelő lónak terjeszti elébe, mely lovat 30 évi hiszolgálat után ura a pöczérnek adott át; a ló természetesen a kígyót pártolja; ugyan így egy vén kutya is, melyet kiszolgált létére fához kötött ura, hogy agyon lőhesse. A harmadik biró a róka, ki ítélete jutalmául a paraszttól hat csirkéjét nyervén ígéretül, a kígyót arra szólítja fel, hogy a helyzetek kellő constatirozása kedvéért újra a kő alatti lyukba mászszék; mikor a paraszt a követ rá gördítvén, megszabadul. De miután a munkásnak zsémbes felesége, férjének veszélyét és ígéretét megtudta, a kapott ígéretben bizakodó, és jutalmáért jövő rókát agyonveri, ki is az e tettben ártatlan parasztjelenlétekor e kérdés után : „Ez tehát a világ hálája?“ kiadja lelkét. A grófkisasszony, Erdélyinél 2. sz. alatt, ugyanazon mese, mit németül Grimm „Raeuber Braeutigam“ (40. sz ) és Bechstein „Die hof Taertige Braut“ (83. sz.) czímek alatt elbeszélnek. A grófkisasszony itt ugyan azon német menyasszony lévén, ki titokteljes vőlegényét sok unszolására meglátogatván, és palotájában elrejtezvén, benne rablóra ismer, mikor a veszélyből megszabadul, és a gonosztevőt megbünteti. Az erkölcsi tanítás szándéka világosabban van kifejezve a német mesében, kivált Bechstein Hoffaertige Brauljában ; a magyarban mesésebb a palotának, és abban uralkodó halotti csendnek leírása, a madárnak óvakodásra intő szózata, végre a vas szűznek említése, minek létezését még ma is nem kevés ember hiszi nálunk, titkos büntető eszköz gyanánt. Elbeszélés a római korból. E czímet Schottnál a 12. sz. alatti mese viseli, mely kétségkívül eredetibb a felhozott kettőnél. Ős időkben az oláhok tehetlen vén apáikat agyon szokták verni. Egy jó fiú irtózván e tettől, apját pinczéjébe rejti. A vidéket későbben iszonyú sárkány elpusztítván, a jó fiúnak a többiekkel ellenségük ellen kellett menni. Levitte tehát apjához a házban meglevő élelmet, s tőle köszönetül jó tanácsot vett, hogyan kellessék a sárkány labyrintféle barlangjából megszabadulni, miután sikerülene megölnie a szörnyet. A jó fiú tehát apja tanácsa szerint magával vitte fekete kanczáját és csikóját, a csikót a barlang előtt megölte s eltemette, a kanczát pedig magával levivés miután a sárkányt megölé, a kancza mint kalauz után, mely csillájához sietett, kimegy a barlangból A jó tanács nem csak adójának megmenti életét, hanem az oláhokat is arra bírta , hogy jövőben kegyetlen szokásuktól elállottak, az öregeket mint bölcseket tisztelték. Schott még ez elbeszélést is jelképesnek tekinti, a sárkány-