Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-08-01 / 5. szám
66 a szellemi szükségek fölébresztése felöl, és az olvasás szükséges, legyen az akárminő, és magát az olvasási szükséget, különbség nélkül, előlépésnek hiszi, mivel ez által töretik meg az út. Irodalmunk drámaszegénységének okául nézi Tarczy I. az idegen nyelvek jármát (kedves tárgy, de belső igazság nélküli); 2. Vallásegység hiányát fitt könnyen ráismerni a kálvinista professorra); 3. politicai szabadság nemlétét (itt egyik tagjára ismerhetni azon politicai pártnak, mely örömest húzna mindenki eszmetétováinak procustesi ágyára). Eme képzelt hiány az értekezés utoljáig politikai külön okokra van felosztva, mint a török háború, földirazi helyzetünk , elmaradásunk más európai nemzetektől stb., úgyhogy eme sovány fürkészet sehol sem bocsátkozik férfiasan drámaszegénységünk valódi okára, név szerint ama körülményre, hogy a magyar nemzeti jellemben fölösen van a szónok-szavalati elem, hogy az, habár nincs is ellene a lyricának, de az igazi drámai fejlődésnek tös gyökeres ellensége. A pályaballadákra nézve, melyek a Társaság kezdetén kitűzött feladatokra írattak, igy nyilatkozik a névtelen bíráló : általános jellem ezen balladákban a szavalásnak az egyszerű epicai elbeszélés fölötti uralkodása; ál fogalom, melynek alapja szinte a nemzeti jellemben keresendő. II. k. ,,Regény és dráma párhuzamban.“ két pályairat; az egyik Gondol Dánieltől, a másik Müller Godefrédől. — Az döbbent pályairatokhoz képest ezek nagyobb szorgalom által a kidolgozásban, és jobb kriticai tájékozás által is tűnnek föl, tehát ebben örvendetes előmenet látható. Egészben mégis nincs meg elsőnél az önállóság és szigorú következesség a nyomozásban, miért szinte megláthatni, mint valók egyes részek külön rendszerekből, ez Gondolnál főleg az elmélet és ennek gyakorlati alkalmazása közötti balviszonyból tűnik ki; mert mi máskép legyen magyarázható, hogy szerzőnk Jósika ,,Cseheit“ terv és jellemzés mintájául állítja fel Európa legjobb regényei, sőt Shakspeare mellett is, és ezen regényből von el magának elveket és szabályokat, Goethe és Scott Walteréit pedig, melyek mindenütt mintául szolgálnak, alig említi? Természetes, hogy e túlzott házasság hibás felfogásából egész lánczolata jött ki a hamis következtetéseknek , főleg ha Aristoteles, Shakspeare és a német idealismus is oda állnak a hazai nagyság mellé, a törül fakadt népköltészetre pedig semmi tekintet sem fordíttatik. így látjuk a görögök patriot sákak igazán értelmezett megállapítása mellett mindjárt a néme idealismusnak kiemelését a tárgy választására nézve, mit általában Müller is úgy állít fel, mint magasabbat, fontosabbat és esz-