Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1918 (9. évfolyam, 1-3. szám)

1918-04-15 / 1. szám

­JVLVÍV AK­­­K­ WV Vt . i .r A magyar faj regeneratíója és a nép­betegségek. Irta: GRÓF MAILÁTH JÓZSEF. A három népbetegség: a csecsemő- és gyermekhalandó­ság, a tuberkulózis és a nemi betegségek sorvasztották már békében — nem szólva a kivándorlásról — a magyar nem­zet erejét, tizedelték meg a nemzet őserejében nyilvánuló szaporodását és szomorú statisztikai adatok alapján állítom, pusztították hazánkban elsősorban a magyar fajt. A háború alatt ennek természetes folyományaként mindezen megbete­gedések óriási méreteket öltöttek, s ha e rohamos terjedésnek megelőző intézkedésekkel az állam még a leszerelés előtt nem vet gátat, ha az állam intézményesen nem óvja meg a nemzetet a betegségek széthurczolásától s e bajoknak a nem­zet testébe való széleskörű beoltásától, úgy, merem állítani, hogy az óriási vérveszteséget szenvedett magyar faj regenerá­­tiója katasztrofális végzetnek néz elébe. Külön statisztikai munkálat körébe tartoznék ennek számokkal való beható megvilágítása. E helyen csak általános tájékozásul hozom fel röviden a következő statisztikai adatokat: Szana szerint a magyar csecsemőhalálozásnak van egy jellegzetes tulajdonsága, még­pedig az első élethónapban levőknek az összes európai álla­mok között feltűnően nagyobb halálozása. Egész Európában minálunk hal meg az újszülöttek között az első élethónapban a legtöbb csecsemő. Ennek oka nem a halvaszülöttek nagy száma, hanem az első hónapokban elhaltak igen magas arányszáma. Hogy mily nagy Magyarországon a csecsemőhalandóság, azt legjobban fogja bizonyítani az a népmozgalmi statisztika. Magyar Társadalomtudományi Szemle IX. évf. 1918.1

Next