Magyarságtudomány 2. (1943)
1943 / 1. szám - Halász Gábor: Magyar középkor II.
idegenekből így áll össze az az új réteg, amit már az egykorú magyar ének «városnép* néven emleget. (Szent László király himnuszában : «Te venerantur cultu divino — Sacer clerus et plebs devota» két sora a Peer-kódex fordításában: «Teged dychernek zent zolozmawal — papok dyakok ees varwsnepek*). Rétegződésükben hamar feltűnik a legfőbb polgári válaszvonal: a vagyoni különbség. Kialakul egy szűkebb oligarcha csoport, amelyik a városi tulajdon javarészét kezében tartja,2 a közhivatalokat betölti és a város politikáját irányítja ; velük szemben áll a szegényebb proletártömeg, fokozódó irigységgel, viszályra, a magisztrátus elleni pártütésre, a gazdagokon rajtaütésre készen. A városi hatóságoknak, de az egyháznak is legfőbb gondja az elégedetlenség fékezése, illetőleg irányítása ; a városi miliőhöz gyorsan adaptálódott prédikátorrendek a növekvő szociális ellentéteket a gazdag és szegény filozofikus szembenállításában oldják fel, vagy a közös ellenség, a hatalmaskodó főurak ellen terelik. A forradalmibb hajlandóságúak a misera plebs sorsán segítenének, hozzá fordulnak nyers szónoki fogásaikkal, bennük látják a beszervezendő új híveket, a devotio moderna izgató élményekre áhítozó, mélyebb ösztönéletű seregét. A régibb tudós szerzetek és a világi papság a beati possidentes oldalán nem is nézik jó szemmel az új idők új harcosait, a ferences és dominikánus prédikátorokat, akik pedig, akár a mai szociális missziók, a korszerű igényekhez hajlítják az örök egyházat. A patríciusokból összetevődő városi tanács vaskézzel őrködik a béke és fegyelem felett. Szigorú jogszabályokkal szabályozza a saját hatáskörét és erkölcsi alapját is ügyel, hogy alkalmatlanok ne kerüljenek a soraiba. «Garuli quique secreta celare nesciunt, et indifferenter bonos et malos odio habent, non eligantur, et qui nimis avide proprium querunt commodum» — hozza meg hivataltiltó határozatát az 1476-os trencséni városi statutum a fecsegők, gyűlölködők és haszonlesők ellen. Ugyanígy tiltja az esküdtségtől a túlságosan ifjakat és a hazudozókat. Elvben hadakozik a nepotizmus, a rokoni álláshalmozás ellen is. «Pater cum filio, frater cum fratre non eligantur simul ad officium juratorum , secer cum genero non sint simul in ordine juratorum ; tales enim personae frequenter propter sui coherentiam generant diversitatem intra juratos.» Az esküdteknek csak a köz javát szabad szemük előtt művelődésben, de kóborlóknak jellemezte őket. Az oklevéladatok azt bizonyítják, hogy megszedve magukat, szívesen telepedtek le és vásároltak házakat a városokban. L. többek között a gyulai (Veress Endre: Gyula város oklevéltára 1313— 1800. Budapest, 1938. 78. sz.), budai (Bártfai Szabó László: Pestmegye történetének okleveles emlékei, 1002—1599-ig. Budapest, 1938. 640. sz.), dési (Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf Teleki-család oklevéltára, I—II., Budapest, 1895.11.41., 194., a pótlásban 15. sz.) deák birtokosokat ; kolozsvári biró, budai alvárnagy kerül ki belőlük. Mihelyt tehették, bennük is feltámadt a polgári gyökeret verés hajlandósága. 1 Horváth Cyrill: Középkori magyar verseink. Budapest, 19212. 221. 1. Ismeretes egyébként a «polgár» név is. V. ö. Fejér: Cod. Dipl. X. 6. 336. sz. «Fideles et directi nostri Emphiotici vulgari Pulgari in Plunya». (1425-ből). 2 V. ö. Veszelka László adatát : «Az 1379-es telekkönyv szerint a belvárosi háztulajdonosok jórésze rokonságban van egymással». (Sopron régi németsége és a német nyelv feltűnése a városi kancelláriában, 1934., 44- )