Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 50. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből
KOSZORÚ tatta meg magát követnek, hogy így a követek táblájánál ellensulyozhassa Kossuth működését. Az 1847-iki országgyűlés már három hónap óta ült együtt s az administratori rendszer megtörése körül fáradozott. E miatt három hó alatt semmit sem dolgozott. Már az országgyűlés feloszlatását rebesgették. Ekkor történt az, hogy Lajos Fülöp francia király miniszterelnöke , Guizot megtiltotta a francia képviselőház ellenzéki tagjainak a tüntető lakoma megtartását. Erre hirtelen beállottak a »februáriusi napok«, melyeknek csodás módon keletkezett vihara bámulatos kurta idő alatt elenyésztette, megsemmisítette a francia királyságot , de egyúttal az egész Európában szétszórta a forradalom váratlanul jobbot vető üszkeit. Az események Párisban annyira rohamosan halmozódtak fel egymásra és a közlekedés akkori időben még annyira lassú volt, hogy mikorra azok híre hozzánk elérkezett, a francia király már mint menekült pihent Angliában. Párisban a köztársaság ideiglenes kormányzata Lamertine-nal megalakult, és az általános jelszó: Szabadság, egyenlőség és testvériség féktelenül romboló hullámokat verve uralgott egész Európa felett. Az »egyenlőség« jelzése végett mindenki nemzeti színű szalagból csinált kokárdát tűzött mellére, s általános ragályként elterjedt a »polgártárs« megszólítás. A forradalom olyan váratlanul tört ki, is terjedt szét, hogy az »Európai egyensúlyt intéző vén főurak elkábító meglepetésük közepett, —s nem tudták magukat gyorsan elhatározni a teendőkre nézve. Bécsben Albrecht főherceg volt legelőször tisztában az alkalmazandó eszközök tekintetében, ő a »szuronyok és ágyuk« rögtöni »könyört nem ismerő« használását ajánlotta. Lajos főherceg (az osztrák kormányzat tulajdonképi feje) Metternich, István nádor merték a vérontást megkezdetni, appnyit fekvő betegsége ágyában zárva.en március 3-án indultak meg a mozgalmak. Indítója és szítója az egyetemi fiatalság volt. Az uralkodóház tagjai attól tartottak, hogy Bécsből, Pozsonybó s Magyarországra lesznek kénytelenek menekülni; e miatt nem bátorkodtak a magyar országgyűlést feloszlatni , szétkergettetni. Bécsben március 13-án csakugyan kitört a lázadás és hatalomra jutottak emberei. Ennek híre még aznap megérkezett Pozsonyba, s azt a Hollinger-kávéházban ki is hirdették, kikiáltva egyúttal a »magyar függetlenséget«. Erre aztán elkezdettek Budapesten is mozgolódni s csoportosulni. Kikiáltották a sajtószabadságot és Stáncsics Mihályt tüntetőleg vitték át a budai börtönből Pestre. Mindez villámszerű gyorsasággal ment véghez. A vidéki városokban nem tudtak a a forrongásról semmit, mert akkor nemcsak hogy még távirda nem volt, de a naponként járó posta is a nagy ritkaságok közé tartozott. Én ez időben Kolozsvárit tartózkodtam , s csak az 5 ik vagy 6-ik napon tudtuk meg az »augsburgi Allgemeine «-ből a franciaországi és németországi nagy eseményeket. A bécsi s pesti lapok cenzurálása csak március 13-án és 15-én szűnt meg. * A pesti forradalom csinálásában Petőfi első sorban szerepelt. A »szabadsajtó« legelső nyomtatványaként az ő »Nemzeti dalát,« »Talpra magyar ! Ki haza !szórták szét a nép közé. Pesten jó sok időn át — mig Hajnik — mint a fővárosi rendőrség feje — egy kevés rendet nem csinált — fejetlenül s nagyon keresztülkasul folytak a szereplések. Mindenféle népgyűléseket tartottak. Ezekben kezdetben Vasvári (Fehér) Pál játszotta a főszerepet. Petőfi egyre csinálta a »gyilkos« verseket.. »15-ik március 1848« címmel megénekelte a »pesti ifjúság feltámadását« — kik a »lelkesülés szent dühében rohantak hódítani«. »És ki állott volna ellen?« című versében következőleg írja le saját viselt dolgait: