Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 7. (1940-1941)
1941 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
gróf Teleki János halála után a maradékot, mivel gyermekei magyar állampolgárok voltak, a román törvények szerint nem örökölhették volna és így dr. Tibi ügyvéd kapott «parcellázási megbízást», aki a lebonyolítást a család intencói szerint igen lassú tempóban végezte. E lassúságnak köszönhető, hogy a kastély egy-kétszáz hold földdel a mai napig a jogos örökösök kezén maradt. 2. Dr. Tibi egy napra sem költözött a koltói kastélyba, annál kevésbbé, mert ehhez semmi joga sem lett volna. A könyvtárt és a műtárgyakat idejekorán elszállították. A román mozgósítás alatt azonban egy román gyalogezredet kvártélyoztak a kastélyba s elég gondot fog okozni nekünk a helyreállítás. 3. Bem és Garabaldi szárnysegédjét, gróf Teleki Sándor 48-as ezredest, nagyapámat nem Tibit hantoltatta ki, hanem atyám, még életében. A román törvények okozta bizonytalan helyzetben atyám nagyatyám sírját biztosabbnak látta családunk koltói sírkertjében, ahol többi családtagjaink is pihennek, mint az elkobzás veszélyének állandóan kitett koltói kastély kertjében. Az újratemetés nagy ünnepélyességgel folyt le. 4. Teleki Ferenc annak idején sohasem volt birtokosa Kohónak, annál kevésbbé, mert nagykorúságát csak két évvel ezelőtt érte el. A kritikus időben iskolai tanulmányai végett jött egyszerűen Pestre. Atyánk halála után a többi testvérekkel együtt egyötödrészben tulajdonosa Kohónak. 5. A kohóiknak a román csendőrökkel Petőfi emlékéért vívott és jó fantáziára valló poétikus harcáról semmit sem tudunk. 6. A kohói birtokot nem Mária Terézia korában kapta a család donációban és a kastély sokkal régebben épült. A birtok már Teleki Mihály kancellár tulajdona volt és a Kővári-várhoz tartozott. Donándót sem kaptak a Telekiek soha.» A Petőfi-Társaság örömmel regisztrálja ezt a cáfolatot és örömének ad kifejezést, hogy a kohói kastély Petőfitől megszentelt emlékeit semmiféle kegyeletlenség nem fenyegeti. A Petőfi-Társa ág októberi zárt ülésén Gáspár Jenő főtitkár indítványára elhatározta, hogy ezentúl minden felolvasóülése végén, hogy ezzel népszerűsítse a költőt, megszólaltatja Petőfi verseit. Ez az újítás mostani, novemberi felolvasóülésünkön lép életbe. A Petőfi Társaság határozatához híven minden alkalommal az ország legnevesebb művésznői és művészei adnak elő Petőfiverseket. Eddig is szokásban volt, hogy a márciusi nagygyűlésen elhangzott a Nemzeti dal és a szeptemberi felolvasóülésen a Szeptember végén. Petőfi ma is élő hatására mi sem jellemzőbb, hogy amikor a magyar színészek nemes foglalkozásuk kifejezésére himnuszt kerestek, Petőfihez fordultak, akinek Színészdal című költeményét Héber Sándor erdélyi zeneszerző zenésítette meg. A színészhimnuszt november 11-én este mutatták be először Kolozsvárott Kiss Ferencnek, a Színművészeti Kamara elnökének intézkedésére. A m. kir. Operaház ugyanis november 11-én kezdte meg vendégszereplését a kolozsvári Nemzeti Színházban s ezt a vendégszereplést vezette be a Színészhimnusz, amelynek Petőfi által írt szövege a következő: Minden művészetek Fején a korona, A mi művészetünk, Ellen kimondana? Mi szép, mi szép, mi szép A mi feladatunk ! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Csak árny, amit teremt A költőképzelet; Mi adjuk meg Jieki A lelket, életet. 110