Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)
1943 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
A NYOLCVANÉVES HERCZEG FERENC ÜNNEPLÉSE. Társaságunk tiszteleti elnöke, Herczeg Ferenc szeptember 22-én töltötte be 80. életévét. Társaságunk szeptember 26-i ülésén meghallgattuk elnökünk lebilincselő megnyitó beszédét, amely Herczeg Ferenc életművét mutatta be. A főtitkárnak, mint a Társaság krónikásának az a kötelessége, hogy a különböző ünnepségekről emlékezzék meg. Herczeg Ferenc születésnapjának megünneplésére országos bizottság alakult, amelynek fővédnökségét a Kormányzó Úr és a Főméltóságú Asszony, védnökségét József királyi herceg, díszelnöki tisztét Kállay Miklós miniszterelnök vállalta el. Az elnökség tagjai Ambrózy Gyula, Antal István, báró Bánffy Dániel, gróf Bethlen István, Bornemisza Géza, Csatay Lajos, Czapik Gyula, Ghiczy Jenő, Glattfelder Gyula, Grósz József, Homonnay Tivadar, Józan Miklós, Kapy Béla, Kelemen Krizosztom, Kenéz Béla, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Kornis Gyula, Lukács Béla, báró Petényi Zsigmond, Radocsay László, báró Radvánszky Albert, Raffay Sándor, Ravasz László, Reményi-Schneller Lajos, Szász Lajos, Szendy Károly, Szinyey- Merse Jenő, Szombathelyi Ferenc, Tasnádi-Nagy András, Voinovich Géza és Zsindely Ferenc voltak. A bizottság főtitkári tisztét Traeger Ernő töltötte be. A születési évfordulón vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó igen meleghangú kéziratot intézett Herczeg Ferenchez és ezüst keretben sajátkezű dedikációval ellátott arcképét ajándékozta az ünnepeknek. Kállay Miklós miniszterelnök a magyar királyi kormány nevében meleghangú távirattal kereste fel Herczeg Ferencet. Táviratilag üdvözölte többek között Társaságunk is tiszteletbeli elnökét, aki Badacsonyban, Lábdi-hegyi szőlőjébe vonult vissza az ünnepségek elől, ahogy ezt igen előkelő hangú levelében, amelyet Traeger Ernő miniszteri osztályfőnökhöz, a Herczeg Ferenc Jubiláns Bizottság főtitkárához intézett, ki is fejti. A levél így szól: «Kedves Barátom! Két hónapi távollét után visszaérkezvén Budapestre, a vasárnapi lapokból értesültem arról az ünneplésről, amelyben engem nyolcvanadik születésnapom alkalmából részesíteni kívánnak. Országos bizottság alakult, amelynek Te vagy a főtitkára, kedves barátom. Hogy Magyarország kormányzója és hitvese elfogadták a fővédnöki tisztet, hogy József főherceg, tábornagy úr, a Tudományos Akadémia elnöke vállalta a védnökséget, Kállay Miklós miniszterelnök úr pedig a díszelnökséget, hogy továbbá az elnökségben a magyar politikai, egyházi, katonai és társadalmi élet vezérférfiai szerepelnek, ez a legnagyobb kitüntetés, mely engem egyáltalán érhetett és bevallom, egyszersmind igen nagy meglepetés is. Ha az volt a mozgalom célja, hogy fényt árasszon egy írótollra és melegséget egy alkonyba boruló életre, akkor az teljesen és tökéletesen sikerült. Ezek után úgy érzem, be kell érnem azzal, amit a nemzet hivatott vezérei és képviselői máris nyújtottak nekem. Olyan közéleti okokból, amelyeknek bővebb fejtegetése felesleges, tisztelettel arra kérlek, Kedves Barátom, érvényesítsd befolyásodat olyan irányban, hogy születésnapom alkalmából se a közt, se a magánembereket ne érje semmiféle megterhelés, személyes okokból pedig arra kérlek, képviseld azt az álláspontot, hogy az én igénytelen személyemnek ebből az alkalomból ne jusson aktív szerep. Ebből az okokból újságíró kartársaimat is barátilag kérni fogom, hogy erről a tárgyról ne kívánjanak tőlem nyilatkozatot. Abban a 55