A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)

1877-01-14 / 3. szám

Olvasóinkhoz! A „Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállí­tását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának első­sorban a költő összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama szá­mai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a külön­­­böző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírá­lati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához forrá­sok gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már vég­legesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő, de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődés­sel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bír­hatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-Társaság tehát egész bizalommal for­dul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kia­dásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez iro­dalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár ré­szére átengedni szíveskedjenek. A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midő­n egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisülés­től, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életraj­zának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül, s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár fel­állításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, ki­sebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéz­iratok, köszönettel fogad a Társaság titkára­­ .Szán­a Tamás. Budapest, 1876. december végén. A „Petőfi-Társaság Lapjá“-nak szerkesztősége. A PETŐFI-TÁRSASÁG ma (jan. 14-dikén) az „írók és művészek társa­ságáénak helyiségében (a nemzeti színház palotá­jában) ülést tart. F­elolvasások : A költői igazságszolgáltatásról (­­zfoglaló széptani értekezés) Torkos Lászlótól. Költemények ifj. Á­b­r­á­n­y­i Kornéltól és Tóth Endrétől. F­elhívás: E felhívás aláírói úgy vannak meggyőződve: hazafias kötelességet teljesítenek, a­midőn a művelt közönséget felszólítják arra, miszerint adakozzanak a célból, hogy PETŐFINEK azon kitűnő mellszobra, a­melyet jeles szobormű­vészünk A­radi Zsigmond készített, az ország egyik kiváló közgyűjteménye számára megszereztessék. Külföldön, s nem csak a gazdagabb országok­ban, nagy költőnknél jóval jelentéktelenebb egyé­nek szobrait számos nyilvános gyűjtemény, sok nagyobb-kisebb testület siet megszerezni. Minden­esetre illő dolog, hogy nálunk is kiki tehetségéhez képest járuljon hazánk nagy fia, minden idők és nemzetek egyik legnagyobb költőjének, a minden magyar által rajongva tisztelt Petőfi Sándornak művészi szépségű szobra megvásárlásához. Az ország első gyűjteménye, a budapesti nem­zeti múzeum már leírván egy Petőfi-szobrot: sze­rezzük meg az Aradi-félét a kolozsvári múzeum számára. Hiszen Erdélyben küzdött a közhazáért a nagy költő, Erdélyben lelte hős halálát. Erdély, mely leírja a költő porait, leírja egyszersmind mű­vészi emlékben az egész haza kegyeletének kife­jezését. E gyűjtés célja ez lesz. A carrarai márvány­szobor ára 1500 frt. Ha az adakozások eredménye megengedi, úgy díszes piedesztál is fog a begyűlt összegből ké­szíttetni. Felkéretnek a t. gyűjtők, hogy a gyűjtött pénzt, a Petőfi-mellszobor bizottmányának pénz­tárnokához , Tors Kálmánhoz Budapestre, az Athenaeum-épületbe febr. végéig beküldeni szíves­kedjenek. Az adakozók nevei az aláirt összegekkel nyilvános nyugtaként a lapokban fognak közzé­­tétetni. Kelt Budapesten, 1876. évi december 4-én. Türr István elnök, Orbán Balázs, Törzs Kál­mán, Mudrony Soma,­­ Pap Miklós, Vastagh György, Bartók Lajos, Meltzl Hugó, Bakosi Ferenc. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETEI. 12. TizsEi,f Vatta. Megkaptuk és köszönjük. Az elsőt csak legbizalmasabb jóbarátaink látták. Az ígért kis költői elbeszélőt várva várjuk Legjobb lenne a m­árc. Il­diki ülésben, felolvasni. 13. T. J. Nagykőrös. Kívánságának eleget tettünk, s mind­két irányban várjuk az Ígéret beváltását. 14. Z­. J. Debrecen. Öntől már jobbakat is olvastunk. A be­­­­küldött rövid dal közlésével sem lapunknak sem önnek nem haszn­­­nálnánk. 15. E. S. Grác. Várjuk az Ígéret beváltását. Ha időnk engedi, közelebb magán­levelet irunk. 16. T. K. úrnőnek Arad. Az ezutáni számok is bizonyára megfogják nyerni tetszését. Buzgólkodásáért fogadja köszönetünket. 17. Sz. V. Tinnye. Miként láthatja, már e számban fölhasz­náltuk. Hasonló közleményeket mindenkor szívesen látunk. 18. M. H. Kolozsvár. Mind a cikket, mind a könyveket kö­szönettel fogadjuk. A levelében említett dolgozatot már a jövő hó elején közölhetnék.

Next