A Petőfi Társaság Lapja, 1877. július-december (2. kötet, 1-23. szám)

1877-09-16 / 12. szám

A 12. SZÁM TARTALMA. Szerelemből, fájdalomból (költemény) Váradi Antaltól. — Caesar (víg beszély) L­a­u­k­a Gusztávtól. — Egy cigány-prímás his­tóriája (elbeszélés) Tóth Józseftől.. — Uj bölcsészeti kísérlet Fran­­ciaoszágban (tárca) I.-től.­­ A hirlapfalók Balázs Sándortól. — Az encyclopaedia kérdéséhez György Aladártól. — Irodalom. — Színházi szemle — Vegyes. A »PETŐFI-TÁRSASÁG« vasárnap, e hó 16-dikán d. e. 16 órakor az »orsz. mérnök- és épitész-egylet« helyiségében (régi Lloyd-épület II. emelet) tartja rendes havi felolvasó-ülését. Tárgyak: 1. »Konstantinápolyi élményeim a legutóbbi háborús napok alatt« dr. Erődi Bélától. 2. »Iván«, költői elbeszélés ifj. Ábrányi Kornéltól. 3. »S­zent Cecilia életéből«, rajz Ba­lázs Sándortól. Budapest, 1877. szept. 12. Szán­a Tamás, titkár. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „PETŐFI-TARSASAG LAPJA“ második félévi folyamára. Lapunk jövőre is a JÓKAI MÓR elnök­sége alatt, „Petőfi-társaság“ címmel egyesült írók közlönye lesz, kik egymást kölcsönös­­ munkásságra kötelezvén, azért szövetkeztek,­­ hogy a közönségben újabb érdekeltséget és­­ bizalmat keltve, az egymásrahatás következ­tében szépirodalmunk jelenlegi zilált állapotán­­ tőlük kitelhetőleg segítsenek A „Petőfi-társaság lapja“ ez okból kiváló­­­­lag és első­sorban szépirodalmi közlöny ugyan,­­ de tanulmányok, ismertető cikkek és bírálatok­­ közlése által a tudomány és művészetek terén­­ is igyekszik tájékozást nyújtani mindazon kér- r­désekről és mozzanatokról, melyek európa-­­ szerte foglalkoztatják a műveit szellemeket.­­ Lelkiismeretes vezetője lesz a közönségnek s ezenkívül olvasmányainak megválasztásában,­­ sőt felkarolja ama társadalmi mozgalmakat is,­­ melyek közelebbi tényezői lehetnek a közmí­­velődésnek. A lap rendes munkatársai a „Petőfi-társa-­­­ság“ tagjai. Ezen erők támogatása mellett a szerkesztők oly tartalmas lapot igyekeznek nyújtani, mely irodalmunknak hasznára és di­­­­szére szolgáljon s remélik, hogy a hazafias magyar közönség, mely nyelvét és irodalmát mindig önállósága egyik védbástyájának tekintette, e vállalattól a mostani válságos időkben sem vonja meg pártfogását. Budapest, 1877. szeptember hó elején. Szana Tamás, Balázs Sándor, felelős szerkesztő, szerkesztő-társ. KIADÓI SZÓ. Midőn a „Petőfi-társaság lapjáénak párt- i fogására újólag fölhívjuk a t. olvasó-közönsé- i get, részünkről sem mulaszthatjuk el fölemli-­­ teni, miszerint minden törekvésünk oda irá- 1 7 I I nyúl, hogy az uj vállalatnak külső kiállítása is, a belső gazdag tartalomnak megfelelőleg díszes legyen, s a hazai iparnak előhaladása felől tanúskodjék. A „Pető­fi-társaság lapja“ megjelenik minden vasárnap két nagy ivén, 16 lapon és szi­­­­tes borítékkal. Előfizetési ára : Egész évre . 70 frt. Félévre ... 5 frt. Negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az eddig megjelent számok díszes boritékba fűzve 5 frtért szintén megszerezhetők. — Gyűjtők 10 elő­fizető után ingyen példányt kapnak. Az előfizetési pénzek (legcélszerűbben posta-utalvány utján) az alábbirt kiadókhoz küldendők.­­ Budapest, 1877. szeptember hóban. Weiszmann-testvérek könyvnyomdája mint kiadó. Budapest, V., nádor­ utca 14. sz. Olvasóinkhoz! A „Pet­ő­f­i-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállí­tását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának első­sorban a költő összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama szá­mai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a külön­böző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírá­lati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához forrá­sok gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már vég­legesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő , de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődés­sel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bír­hatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-társaság tehát egész bizalommal for­dul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kia­dásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez iro­dalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár ré­szére átengedni szíveskedjenek A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisülés­től, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életraj­zának megírására vállalkoznak. • E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár fel­állításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, ki­sebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéz­iratok, köszönettel fogad a Társaság titkára: Szana T­­amás A „Petőfi-Társaság Lapjáénak szerkesztősége.

Next