A Petőfi Társaság Lapja, 1878. július-december (4. kötet, 1-25. szám)
1878-09-22 / 12. szám
192 A PETŐFI-TÁRSASÁG LAPJA alakjai nem belső szükségből, hanem véletlen számra cselekednek és egyik sem domborodik érthető, világos, határozott jellemmé. Központja, főalakja nincs a műnek; lazán összefüggő episodokból áll az egész szövedék. A drámai egység hiányáért nem nyújt elég kárpótlást a nyelv erőteljes szépsége, és egyes sikerült jelenetek nem feledtetik az összbenyomás kellemetlenségét. Varga főleg abban hibázott, hogy a nép és az úri osztály közt megindult küzdelemben nem kereste azt a pontot, melyen a kiengesztelést létrehozhatta volna és kielégítő megoldás helyett a néplázadás féktelen dühöngésével, a mozgalom erőszakos elnyomásával, vérrel és halállal végezte darabját. Az első előadás kitűnő volt. Soldosné, Vidor, Tihanyi, Rákossy Szidi és Szombathelyi hatással játszottak. VEGYES. — Endrődi Sándor újabb költeményei e napokban kerülnek ki a sajtó alól. A közel 14 évre terjedő kötet a tehetséges költő lyrai versein kívül néhány rövidebb elbeszélő költeményt is tartalmaz. E kötet a Petőfitársaság kiadásában jelenik meg, de Aigner Lajos tulajdonát képezi. — Liszt Ferenc Rómából hosszabb levelet intézett a zeneakadémia titkárához, melyben tudatja, hogy körülbelől karácsony táján érkezik vissza Budapestre. A levélből a »Napló« a következő sorokat közli: »Ha Rómát elhagyom, egyenesen visszatérek Budapestre. Most egyelőre több mellékes dologgal készülök el. Mihelyt drámaoratóriumom, a »Szent Staniszláv« új szövegét megkapom b. Dingelstedtől, ki szíves volt megígérni, hogy a szöveget elkészíti, rajta leszek, hogy a mű mielőbb elkészüljön. Néha akaratlanul is csüggedés fog el, ha a további hangjegy írásra gondolok, de nem hallgatok a csüggesztő sugalatokra, ámbár érzem, hogy nem bírom kifejezni azt, ami bensőm legmélyén forrong. De ha magammal elégedetlen vagyok, annál édesebb vigasztalást és örrökké nyíló örömet találok a múlt és jelenkor mesterműveiben, legtöbbet pedig Wagner Richard magasztos szó-hang alkotásaiban. Nagyon helyesen írja II. Lajos bajor király: »an den Wort-Ton Dichter, Meister Richard Wagner.« Augusz halála a legfájdalmasabban érint. Az esztergomi mise első előadása óta (több mint húsz éve) lélekben egyek voltunk. Ő volt az is, ki leginkább megszilárdított abbeli szándékomban, hogy végleg Budapesten telepedjem le. A levél végén meleg buzdítást intéz a zeneakadémia tanártestületéhez és fölkéri a titkárt, hogy az új akadémiai folyam megnyitása után tudósítsa az intézet állásáról őt, mint igazgatót. — Irodalmi hirek. Gyulai Páltól a »Vörösmarty« életrajza második s bővített kiadása már sajtó alatt van s nemsokára megjelenik, kinyomatva az iró saját költségén. Ugyanaz ő rendezésében, mit a »Lev. L.« írja, már a jövő hóban megkapjuk Madách Imre költeményeinek kiadását az »Athenaeum« társulattól. — A »Budapesti Szemle« a jövő évben már ném a Ráth Mór, hanem a Franklin társulat kiadásában fog megjelenni. — A Kisfaludy-társasághoz Csiky Gergely már beküldte a teljes magyar »Sophokles« első kötetét. A hét szomorújátékból négy van benne : »Oedipus király«, »Oedipus Kolonosban«, »Antigone« és »Elektra«, bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátva. — Delibes »Jean de Nivelle« címmel új operán dolgozik, melyet e téren fognak előadni az »opera comique«-ban. Delibes közelebb Trouvilleba utazott, hogy ott művét csendben befejezhesse. — Vámbéry Ármin képviseli hazánkat a negyedik orientalista congressuson, mely most Llorencben ülésez. Jeles tudósunk sok kitüntetésben részesül Llorenczben. Az altáji osztály elnökének választása szept. 12-én a Pitti-palotában tartott királyi ebéden Vámbérynek az ötödik hely jutott. Az ebéden a királyt Amadeo herceg helyettesíte. A volt spanyol király nagy érdekeltséggel hallotta, midőn Vámbéry művelődési mozgalmainkról beszélt, s a magyart mindig nazione ingeniosának nevezte. Az illető osztályban, mint a »P. N.«-nak írják, Vámbéry kezdette meg a felolvasást, bemutatván »A török-tatár népek primitív culturájáról nyelvészeti tanúbizonyságok után« című legújabb munkáját. — »Mulattató Újság« címmel október hó első vasárnapjától kezdve új hetilap jelenik meg a Weiszmann testvérek kiadásában. Az új vállalat szerkesztői, mint már írtuk volt, Bodon József és Pósa Lajos lesznek, kik közelebb bocsátották közre a mutatványszámot. E számnak tartalma eléggé élénk és változatos. Szépirodalmi részében a szerkesztők neveivel találkozunk, míg a közhasznú olvasmányok közt főleg K. Tóth Kálmán rajza érdemel fölemlitést a jó lakásról. A »Mulattató Újság« sűrűn nyomott nagy ivén jelenik meg s előfizetési ára egy évre 4 forint. — A bajor király három pályadijat tűzött ki: egy tragoediára, egy drámára és egy magasabb vígjátékra. Mindháromnál a német történetből vagy életből kell a tárgyat meríteni. Mindegyiknek jutalma egyenként 2400 márka. A királyi udvari színház intendaturája nevezi ki a bíráló bizottságot, mely a beküldendő művekből kiválasztja a legjobbakat, mindegyik műfajból kettőt. Ezeket azután betanulják és előadják. A jutalmat a hat darab közül azután az a három nyeri (egy szomorújáték, egy színmű és egy vígjáték), melynek a három első előadás után a legnagyobb sikere lesz. A »Kleopatra tűjét«, e hó 13-án állították föl Londonban a Themze partján, a Charing Cross közelében, minden szertartás, minden pompa nélkül, csak a mérnökök, építőmesterek, s nem épen nagyszámú közönség jelenlétében. A »tű« egy óriási állványon hevert vízirányos helyzetben, rengeteg sok kötél, lánc, horog, emelőgép stb. tömkelegében. Pontosan 3 órakor adták meg a jelt. Az emelőgépek négy szögletére 383 ember állott, s az óriási kődarab (681 láb hosszú 200 tonna súlyú) lassanlassan emelkedni kezdett, mindinkább közeledve a függélyes irányhoz Egy óra telt bele, míg a függélyes állást elérte, néhány hüvelykkel a talapzat fölött. így is marad most egyelőre a levegőben, s csak később bocsátják le talapzatára. Dixon, ki az obeliszket szerződés alapján szállította át Egyptomból s állította föl 10.000 font sterlinget kap, jóllehet neki 15.000 fontjába került az a tengeren történt szerencsétlenség miatt. Az obeliszken a többi közt ez a felírás van: »A Hórusz, a hatalmas Bika, a Nap kegyeltje ; éjszak és dél királya , Menkepper-Ra. Atyja Tam állitá neki ez emlékoszlopot, a heliopoliszi palotában, neki adván Leb székét. A Khepera méltósága, a Nap fia, III. Thotmesz, az igazi uralkodó, Beni Annak, az örökké élőnek fia. Felelős szerkesztő : SZANA TAMÁS. Társ-szerkesztő : BALÁZS SÁNDOR. Nyomatják és kiadják WEISZMANN TESTVÉRÜK Budapesten, nádor utca 14 sz.