Regnum - Egyháztörténeti évkönyv 6. (1944-1946)
Aggházy Mária: Pieta (Egy barokk motívumvándorlás kérdése)
Aggházy Mária: Pietà Egy barokk motívumvándorlás kérdése Magyarországon a dunántúli Zirc volt plébániatemplomának főoltára fölött több művészi szempontból is érdekes, körülbelül féléletnagyságú fa szoborcsoport látható. Mária, a fájdalmas Istenanya sziklán ül. Halott Fiát nem tették ölébe, hanem ülő helyzetben kapott támasztékot teste a sziklán, Mária mellett. Krisztus felső testét anyja fogja fel csaknem függőleges helyzetben, jobbjával átnyúlva a halott lecsüngő jobb karja alatt. A balkar Mária térdén nyugszik és ezt a lecsúszástól Mária szeretettel rásimuló balkeze óvja. Jézus feje élettelenül hanyatlik bal vállára, míg Mária panaszos fájdalommal tekint a magasba. A pietá színezett, de festése új. A szép szoborcsoport mesterének anatómiai tudása magas fokon állt, csak Krisztus testének, megtört tagjainak a térbe helyezett beállításában és Mária alakjának síkba tapadó reliefszerűségében van valami zökkenő ellentét. A halott szegektől feltépett kezén és lábán, továbbá Mária fájdalmasan szép és eltorzulástól mentes arcán elég biztos tudású művész nyilatkozik meg. Ennek a szép és érdekes pietászobornak — történeti adatok hiányában — stílusbeli eredetét, leszármazását keresve, meglepő eredményeket kapunk. Az ábrázolás típusát ma már több mint negyven példány változatán ismerjük szobrokon, a legkülönbözőbb anyagból készült domborműveken, mindenféle rendeltetési szerepben. Mint kerek szobrot oltárra emelték, mint domborművet; nagyobb méretben ugyancsak oltárretabulumon, vagy epitáfium fődíszének használták, kisebb formában tabernákulum ajtajára faragták, de legnagyobb számban csóktáblákon alkalmazták és más templomi felszerelési tárgyat díszítettek vele. Legközelebbi rokona a zirci pietának a veszprémi ferences templom egyik mellékoltárképén szerepelt. A templom restaurálásakor a festményt a sekrestye előtti oldalkápolna oltárán helyezték el. A XVIII. század második feléből származó képen a csoport a kereszt tövébe került. A jobb felső sarokba pedig két résztvevő tekintetű szárnyas angyalfejecskét festett a művész. Színezése egységes, barnás árnyalatú. A zirci szoborral szemben legfeltűnőbb különbség Mária arcának hideg, kifejezés nélküli szenvtelensége. A fájdalomnak minden különösebb jele nélkül tekint a képből a szemlélő felé. Krisztus teste pedig lejjebb csúszott, távolabb került Máriától; feje erősebben hajlott bal karjára, úgy hogy felfogott jobb felső karja, válla és lecsukló nyaka úgyszólván egy egyenest alkotnak. Bal karja pedig kinyújtottabb, könyökben nem hajlított, mint a zirci szobron, a lábakban sem oly feltűnő a térdben való megtörés. Az egész test vonalvezetése lágyabb, folyamatosabb a sík.