SZTAKI Közlemények 3. (1967)
Arató Mátyás: A szovjet matematika 50 évéről
- 3 -A szovjet matematika 50 évéről Arató Mátyás Sokan szeretnének választ kapni olyan kérdésekre, hogy miért ad különös jelentőséget egy nemzetközi konferencián a szovjet matematikusok jelenléte, azok előadásai és a velük történő beszélgetések; miért várják szerte a világon türelmetlenül a szovjet matematikai folyóiratokat, az új könyveket, és ennek érdekében még az orosz nyelv tanulásától sem rettennek vissza. Ugyancsak sokan várnak választ arra a kérdésre is, mi adja a szovjet matematikai kutatásoknak azt a nagy varázst, azt a teljességet, minden új iránti érzékenységet, nagy áttekintést, s azt a nagy meggondoltságot és alaposságot az új irányok kialakításában. A szovjet matematikai kutatások olyan elődökre alapoztak, akik az egész világon ismertek, ez azt jelenti, hogy a szovjet matematikát nem a semmiből kellett megteremteni és nehéz is különválasztani az orosz és szovjet periódust. Loba csevszkij, Csebisev, Bunyakovszkij, Ljapunov, Markov neve a múlt század orosz matematikai kutatásainak nevét fémjelzik. A szovjet matematikusok az ő munkájukat folytatták, sőt sokan vannak olyanok, akik mindkét korszakban dolgoztak, gondoljunk csak Jegorovra, Bernsteinre, Lazinra, vagy azokra, akik ugyan munkásságukat a cári időszakban kezdték, de életművük a szovjet korszakban teljesedett ki, mint pl. Vinogradov, Hincsin vagy Alekszandrov esetében. Az elődök egyes kivételes tehetségét a szovjet rendszerben a tehetségek módszeres felkutatása és támogatása váltotta fel. A szovjet matematika mai nagy öregjei, Szóbóljev, Petrovszkij, Kolmogorov, Pontrjagin és a