Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények 8. (1871-1872)

1. füzet - I. Keleti Károly: Magyarország nemzetiségei statistikai szempontból

MAGYARORSZÁG NEMZETISÉGEI STATISTIKAI SZEMPONTBÓL. Keleti Károlyiéi*). Vájjon a nyelv és nemzetiség számbavétele képezzen-e a népszámlálás alkalmával kérdőpontot, máig is vitás kérdés. Vitás kérdés, melyet a Londonban, 1860-ban tartott nemzet­közi statistikai kongressus úgy iparkodott megoldani, hogy a népszámlálás alkalmával kitüntetendő tényeket kétfelé osztván s egyikökre a „mellőzhetetlen“, másik részekre a csupán „czélszerű“ epithetont alkalmazva, a nemzetiség ku­tatását ez utóbbi rovat alá sorozta. Ezzel az egyes államok tetszésére van bizva, várjon akarják-e kutatni népességük nemzetiségét is s az egész kér­dés csupán azon államczél szempontjából látszik megítélendő­nek, mely az egyes nemzetiségeknek számbeli megismerésé­vel kitüzetett. Csakhogy itt azonnal feltűnnek a különböző szempontok, melyekből az egyes kutatók, hogy ne mondjuk, államok vagy nemzetek indulnak. Míg ugyanis L­e­g­e -­t például, a párisi statistikai hivatal főnöke, Francziaország határain belül csak egy nemzetiséget ismert el, a politi­kait, Elszász és Lotharin­­gia részben németül beszélő népességét pedig csak még nem egészen assimiláltnak vallotta, s a nemzetiség kutatását fö­löslegesnek ítélte, addig Németország a­z e­g­y száján át he­vesen vitatta a fölvételeket, nem annyira saját határain belül akarván számba venni az amúgy már nagyrészt germanizált szláv és dán fajbelieket, mint inkább az egész világ kerek­ségén akarván megismerni saját nemzetiségét azon tagjaiban, kik vándorvágytól hajtva, szerte barangolják földgömbünket s idegen hazában is német szívósságai ragaszkodnak, legalább egy-két nemzedéken belül, fajukhoz. Heves, bár nem véres *) Olvasta a M. T. Akadémia II. oszt. ülésében 1871. márt. 6-án.

Next