Studia Theologica Transsylvaniensia 2. (2001)

ELŐSZÓ A Studia Theologica Transsylvaniensia második számát azzal a szándékkal adjuk közre, hogy jelezzük „létezésünket”. És megpróbáljunk némiképpen eleget tenni annak az elvárásnak, melyet keresztény híveink és a hittudományok iránt érdeklődök támasztanak a gyulafehérvári teológiai tanárokkal szemben. Tudatában vagyunk annak, hogy már folyó­iratunk címe is - elemzését lásd a Studia Theologica Transsylvaniensia 1. szám, Jakubinyi György érsek köszöntőjében - sokat követel tőlünk, erőnkön felül próbál meg bennünket. Folyóiratunk címével ugyan nem hivalkodni akarunk - mintha Erdélyben tényleg volna sajátos teológia, melynek közvetítői volnánk -, hanem ösztönző jellegével önmagunkat és olvasóinkat bátorítjuk. És hisszük, hogy szolgálni fogja ebben a régió­ban élő keresztény testvéreink önazonosságának kialakítását és meg­őrzését is. Régi óhaj, hogy Erdélyben egy római katolikus teológiai folyóirat napvilágot lásson. Veress Ernő (1892-1973), a 20. század nagy katolikus szellemi vezéregyénisége, már 1934-ben írt az erdélyi teológiáról „Theologia Transsylvaniensis” címen az általa szerkesztett Erdélyi Tudósítóban. Ajánlatos, hogy egy-két gondolatát hetven év távlatából felidézve a megfontolás tárgyává tegyük. Természetes, hogy külön erdélyi teológiáról nem beszélhetünk - írja -, de célunk lehet, hogy minél többen foglalkozzanak minálunk is a szent tudományokkal. Sajnálattal állapítja meg, hogy az egyházi berkekben és általában a keresztény társadalomban szellemi elárvultság, a szellemiek iránt tanúsított nagy közömbösség tapasztalható. Erdélyben hiányzik az egyházi tudományosság terén a lelkesítő és példaadó közhangulat, aminek következtében az alkotók lelkesedése is letörik. Minálunk nem születtek nagyszabású egyháztör­ténelmi, művészettörténeti, filozófiai stb. kézikönyvek. Pedig nem sok kellene, hogy az aléltságból alkotó emberekké váljunk. Konkrét ajánlatok­kal is előhozakodik, többek között: „Márton Áron egyetemi hitszónokla­tait éppúgy kiadhatná, mint Tóth Tihamér”, „Ahhoz, hogy erdélyi katolikus tudományosság virágozzék, nem egy pénztelen Akadémiára van szükség elsősorban, hanem lelkesedésre s meggyőződésre, hogy mindez elsőrendű szükségesség.” Mennyire aktuálisak ezek a gondolatok! Elsősorban lelkesedésre van szükség, s igényre - szerzők és olvasók részéről egyaránt -, amely a tudományos alkotókedvet felgerjeszti. A régi óhajok és új elvárások ötvözete késztettek írásra bennünket. Szeretnénk kifejezni már előre

Next