Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)
1860-11-21 / 3. szám
I-sö évfolyam. Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és 3pipa-utcza sarkán 11-ik szám. Nov. 21-én 1860. SZÉPIRODALMI ~ Megjelenik e lap minden szerdán. Előfizetés helyben házhoz hordva , vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek, s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám. NAIV EPOSZUNK. (Vége.) Ha mindazáltal a honfoglalás egyes episodjait, mikép Anonymus fentartotta, költői idom szempontjából vizsgáljuk, meg kell vallanunk, hogy ott a leírt események öszszefüggése inkább csak történeti, mint költői. Félénk józansággal kerüli a Névtelen mindazt, mi neki meseszerűnek, kalandosnak látszik, sőt különös gondot fordít arra, hogy az elbeszélt eseményeket maga korában ismeretes helyhez, névhez, nemzetséghez kösse, azoknak ezáltal teljes történeti szinezetet adandó. Hanem a krónika-cyclus, mely Kézaival kezdődik s Turóczin végződik, számos epizódban annyira megtartotta az eposzi szerkezetet, hogy kész mesével szolgál újabb költőknek. Árpád, amint az országot előbb telvek által birtokába veszi, s aztán elfoglalja, kész költői alkat. Lehel és Bulcsu halálra vitetnek, az elbusult Lehel még egyszer kürtölni óhajt, s kürtjével boszirt áll ellenén , kerek egész, mai költő sem adhatna semmit e meséhez. Konstantinápoly ostroma (Turóczinál) a naiv eposzt nemcsak egészben, de részletekben is visszatükrözi. Imhol a Botond-monda, Turóczi előadása szerint. Nem azért írjuk ki, mintha nagyon ismeretes nem volna, hanem hogy kerekdedsége feltűnjék. Opour (Apor, Apa úr) a magyarok vezére, hadával az aranykapu előtt áll. Egy görög, nagy mint óriás, kijö a városból. „Két magyarral akarok, úgymond, meginni, s ha le nem győzöm, a görögök császárja adót fizet a magyaroknak.“ Opour Botondot egymagát szemeli ki a viadalra; ez büszkén lép elő, mondván : „Én Botond vagyok, igaz magyar, legkisebb a magyarok közt; végy magad mellé még két görögöt, hogy egyik kimenő lelkedet tartsa, másik testedet eltemesse; mert bizonyára adófizetőjévé teszem a görög császárt nemzetemnek.“ Ezzel délczegen megy bárójával az érczkapu ellen, hogy erejét megmutassa, s egy csapással oly lyukat vág rajta melyen egy ötéves gyermek ki s bejárhatna. Ekkor elkezdődik a viadal. A magyarok egyfelől, a görögök a városfalain, bástyáin másfelől, feszült várakozással nézik. Maga a császár és a császárné a bástyán állnak. A két hős összerobban, a görög, ellene által, lováról a földre taszíttatik, hogy azonnal kileheli lelkét. A császár és neje, roppant szégyenekben, elfordítják arczukat, s visszasietnek a palotába. Az adót azonban a császár, mérgében, megtagadja, miért tartományai elpusztításával állnak boszút a magyarok, és gazdag zsákmánynyal térnek hazájukba. Klm egy teljes, minden részleteiben feltartott, költői mese! Hosszas volna kimutatni a krónikákból mindazon helyeket, hol az eposzi eredet kisebb nagyobb mértékben átérzik. A modern költészet ismeri azokat, részben felhasználta, mert bennök kész mesét kapott. Béla párviadala, a korona és kard, a cserhalmi leányrablás, mind kész gömbölyű maradványai a népi éneknek. Salamon király háborúit, viszontagságit Turóczinál nem lehet olvasni a nélkül, hogy minden nyomon ne