Szépirodalmi Figyelő, 1861. november-december - 1862. január-május (2. évfolyam, 1-26. szám)
1861-11-21 / 3. szám
re hetinek hangjától egészen elütött. Homéroszt nem könnyű felismerni Pope-nak a rímek királyának verseiben, így Virgiliust vagy Homéroszt a mieinknél. De külföldön elébb támadt fel a klasszikus művelődés, nálunk tovább tartott a bágyadtság; igaz hogy azután ébredésünk is nemzetiebb, nemzeti költészetünk is klasszikaibb lett. De mégis sokkal előbb, mint atalán érezhető lett volna, megkezdődik itt a műveltebb érzés a csinosabb versköltés kora. Már Rádainál oly fordulatokat a gondolatban, oly élénkséget az előadásban, oly kifejezéseit az érzéseknek, oly nyelvkezelést lelünk, hogy látnunk, tapasztalnunk kell, hogy ő nem Gyöngyösinek és saját kortársainak hatása alatt állott, mély érzetével birt a klasszikus rövidségnek, választékosságnak, képzelődése elevenebb röptű, nyelve többféle biztos fordulatokra képes. Szintén elmondhatni ezt Faludi, hivatást tanusító lágy és könnyed lyrájáról is, mely e századnak fő kincse. A többiről legnagyobb részt, még a virradás hitleit sem véve ki, elmondhatni, hogy az eposzra nem erősek, hősi nagyságot felfogni, érezni, teremteni nagy lélekkel nem bírnak; a lyrában lassúk, modorosak, földön csúszók; a drámai kisérletekben gyermekek ; a fordításokban ügyszeretetük s vélt érzések mellett is ügyetlen nyelvkezelők, bátortalan irók.A felemelkedésre vágynak, de nem erősek is. Könnyűek; a szépet áhitják, de valósitni, teremteni, másolni nem tudják. Mind ezt koruk miatt, a franczia poesis egy részének lelketlen dagálya, leírási képekben duskálkodása, az angolnak didaktikai iránya, és a nemzetnek, mely újabban derülni kezdett, nem ismerése vagy csak sokára elismerése, s ezen elismerésnek a nyelv és ízlés hiánya által okozott tökéletlensége miatt. Mégis, mint mondok, Faludytól és Rádaytól, de főkép ez utóbbitól egy vonal vagy sor kezdődik, mely hosszú rendben magában foglalja az újabb Ízlés férfiait, a mi klasszikus iskolánkat, melyből utóbb legjobbjaink kerültek. De a másik iskola sem maradt nyom nélkül, legalább az alakot, külsőket illető fogalmak tisztázására, a népiesb alakok és szellem fentartására sok ideig hatással munkálkodott. Ennek magyaros és nemes de kevéssé művészies múzsája ihlette Kisfaludy Sándort, Csokonayt, Földyt és némileg Kis Jánost is, kiknek költészete az egykoruak leírási bővségétől, kifejezési áradozásaitól, tartalmának köznapiasságától, nyelvezetének pongyolaságától sohasem tisztulhatott meg egészen.Azon előnyök mellett is, hogy részint népszerűek és igy nagy hatásúak voltak, s hogy — a mi megbecsülhetetlen — a megszokott s mintegy magyarokká lett alakokat rögtön vaktában és egészen külföldiekkel s klasszikaiakkal felcseréltetni nem engedték, s bölcsészeti igényeik mellett is, eltörpült emez iskola ama másik (Rádayé) mellett, mely a nemzet és kor eszméit nem mellőzvén, művésziebb, nemesebb igyekezett lenni. Nagy hatást tett az az előbbi vagy conserváló iskola fordításaival. Milton elvesztett paradicsoma, Tasso Jeruzsálemé és sok más e korbeli fordítmányok máig is forognak némely vidéken népünk kezeiben; de magára a nyelv műveltebb kifejlésére s a költői magas ihlet felgerjesztésére e fordítmányok inkább ártottak mint jó hatást tettek. Voltaire színműveit Young éjszakáit, Fkervey siralmait s több ilyeket, s amaz előbb említett két remeket is laza folyóbeszédben tenni által nem lehangolása e a költői léleknek, nem magva-e a rész ízlésnek— melynek el kellett ferdülnie, midőn a legmagasbb költői mezbe illő gondolatokat a próza gúnyájában látja és tanulmányozza. E pontból fakadt ki a következő irói nemzedék hidegsége, makacssága az eszmény iránt, — amaz eszmétlen és hűtlen nép, mely a nyelvújítást is daczczal ellenezte, egyéb nyelvi és aesthetikai tanulmány ellenében is sok ideig siket s elfogult maradt. Csodálkozással kézdhetjük, hogyan lehetett ezen idő embereire oly csekély hatások a klasszikas tanulmányoknak? Hogyan ízlelhette valaki Horácz finom rövidségét, Pindarosz felséges eszméit és nyelvezetét, akkor a midőn saját nyelvén a legsekélyesebb prózával, lelketlen alexandrinekkel megelégedett? Hogy lehettek e férfiak elméletben oly klasszikus hajlamúak, gyakorlatban oly műveletlen nyelvűek, oly kstenapiak? Egy részt az iskolai képzést vádolhatni. Minden humanistás hírnevek mellett is tanodáink nagyobb részt mellőzvén a görögöket, a rómaiakat is főkép a próza és