Szépirodalmi Figyelő, 1861. november-december - 1862. január-május (2. évfolyam, 1-26. szám)
1861-11-06 / 1. szám
II-dik évfolyam. SZÉPIKOMLMI Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői út és 3 pipautcza sarkán 11 -ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. Nov. 6-án 1861. F 1 G Y E L Ó. 1-r 6 szállt. ESZMÉNY ÉS VALÓ. (Mutatvány Vojtina Ars poeticájából.) Tele vagyok, dallal vagyok tele, — Nem, mint virággal a rét kebele, Nem, mint sugárral, csillaggal az ég: De tartalmával a „poshadt fazék Vagy mint csatorna, földalatti árok, A melybe nem csupán harmat szivárog — Tele vagyok. Nincs tűrni mód tovább : Feszít a kóranyag, a durva táp. Olvastam egy pár száz kötetre ment Regény-, beszély-, poéma-speciment : Kit meg ne rontson aztán ennyi zöld, s Ne rágjon ennyi éretlen gyümölcs! — Melyből világok lettek, a chaosz, Bennem hasonló zűr támadt ahoz — Hemzsegve tarkán „mint a beteg álma Lássuk, e zűrből ha valami válna. Költő leánynyal, borral nagyra lát : Tőlem ne várja senki már dalát. Bort legfölebb ha néha megiszom ; S a szerelem? — rég volt az! rég bizony Én is szerettem, (oh , ez édes emlék Szivemre most is oly enyhítve emlék!) De halkan, zaj nélkül — mint a virág Egymásra hajlik , és hangot nem ad Midőn felpattan illatos pora S elönti a két boldog mámora. Egy mukkomat se haltád, vaksi hold! (Látta-e, nem tudom, vagy ott sem volt.) Nem kiabáltam a természetet Csak érzem, mit szivembe ültetett; S midőn szerelmet a leánynak esték, Nem oly szagú volt, mint a nyomdafesték.