Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-10-09 / 23. szám
,*1, és kemény haragjában igy parancsola, — a szentsége előtt arkangyal áll vala. 2. Ura hite nélkül sok hadakat gyüjte, mert avval kegyelmét nyerni reménytette, nyilván mondja vala : megszállja Palotát, senki előtt nem titkolja a tanácsát; de kérkedik vala, lerontja bástyáját, és elvágja vitéz Túri Györgynek nyakát. 3. Azért nagy ágyukkal gyorsan elrontatá az Móré bástyáját, s földhöz hasonlitá, . . . Mindennap áfiumot ő eszik vala, hogy keresztyén vérrel kegyetlenb volna. 4. Jámborul csendesen császár alattjára ; de hogyha az ember fogdosni akará, mint az sebes sólyom, mikor kél szárnyára. Ül vala mereven nagy császár nyeregben, fejér vékony patyolat vagyon fejében. 5. Ez török erejét nem egyszer próbálta, és minden harczokban vitézül rontotta; egész Törökország jól ismeri vala. 6. Siklósi Szkenderbég hozzá mene gyorsan, Mehmetnek köszöne, s igy szóla okosan : Uram, tetszik nékem ez csodálatosan, nem veszed eszedben hon szállottál mostan stb. Mehmet az keresztyént nem ismeri vala, mert ő nevelkedett mindenkor udvarban, és ő hiszen vala bolond alkoránban, egy török hogy megöl négy keresztyént harczban. Azért Szkenderbégnek nem sokat hisz vala, mosolyogva magában ily választ ada : Köszönöm tanácsodat, Szkender Alboda, de megbocsásd, táborom helyét nem váltja. 7. Jól megláták őket az török seregek de azt vélik vala, hogy pécsi vitézek, és hogy az hasához késérőül jönnek. 8. Legelsőben Rézmán Frank Andrást lovárul csidával leveré s kirántá torkábul. Csillag György zászlóval mellette áll vala Rézmán nagy csidájához erősen csapa. 9. Együtt ilyen szókkal az nagy grófhoz csapa, melyért kemény sisakja ketté szakada, és ha basa kardja meg nem fordul vala, az lett volna Zrínyinek végső órája. 10. Életét és szavát egyszersmind szakasztá; együtt az csapással eztet mondja vala : Az én jövendőmet csak jó isten tudja, halj meg te azonban stb. 11. De ő csak egyiket is meg nem kóstolá, /' \ és te egy sötét fölykőben eltűnik vala. 12. Ott Ajgás császárnak mindjárt megbeszélté, Murtazán mint futott és mikint kötözé, az törökökben is hogy sokat levere, mert nem tudják vala az jelt s nem esmeré. 13. Szablyát hüvelyébül gróf előtt kirántá, az egekbe nézve igy esküszik vala. 14. Volt Farkasics Zrininek főkapitánya, ő serege kétszáz harminczkettő vala, mindeniknek pánczél, karvas és sisakja; mindnyájan fölszóval igy esküsznek vala. 15. Ali Kurt örömest hozna segítséget, de jól esmeri vala az víz mélységét; ló meg nem győzheti az nagy söppedéket. Hétszáz tizenkilencz versszakban Zrínyi tizennyolckor alkalmazza a lát való alakot. Föltéve, hogy ő is csak hézagtöltőnek használd, mint Kölcsey vagy Vörösmarty, azt kell megváltanunk, hogy kevesebbszer folyamodék hozzá Kölcseynél, s alkalmasint nem többször Vörösmartynál. Milyen értelemben él már vele Zrinyi? Az első nyolcz helyen, azután a 12. és 15. helyen, összesen tizenháromszor úgy él vele, mint Vörösmarty ebben : .........................„Bátran Vága be, s már odajött, hol csendesen áll vala... Bajnoki közt a szép görög asszony férfi ruhában/4 azaz mint végzetlen múlttal, vagyis valóságos imperfectummal; egyszer, a 9. helyen (és ha basa kardja meg nem fordul vala az lett volna Zrininek végső órája), a magyar végzetlen múltnak másik, szinte már a legrégibb irodalmi kortól fogva szokásos jelentését használja, a látott volna alak helyett. Csak négyszer, u. m. a 10. 11. 13. és 14. helyen szükségtelen a lát vala alak, miszerint azokban inkább csak hézagtöltőnek látszik. Ennélfogva Zrinyi példája is azt mutatja, hogy a magyar költői nyelv élhet a lát vala alakkal *), de azt is mutatja, hogy ezen alak inkább imperfection, mintsem egyéb. — S ezzel körülbelül már teljesítettem is szándékomat, mely abban *) Igen is élhet. Fentebb láttuk, hogy a hexameterben jól elgördül, ha nem kell is. De ezen kívül temérdek versalak van, egyik kényesb mint a másik. A Zrínyié csak az egy valaki által úgy nevezett „paraszt“ alexandrin. Mégis milyen rímekre kényszeríti a vala a költőt. Vagy nekünk is jó lesz efféle rím :kossog, eltűnik vala, szakaszig, mondja vala. Mi e részben is olvastuk,sőt tanulmányoztuk Zrinyit, s épen az ő példája volt egyik, mely összeférhetlennek bizonyitá előttünk a vala formát kifejett versidomokkal. Szerk. 354