Szociológia 1972

1. szám - In memóriam Erdei Ferenc

1 * IN MEMÓRIÁM ERDEI FERENC Úgy terveztük, az első számot az ő cikke vezeti majd be. Nemcsak főtitkári minőségében — mivel folyóiratunk az Akadémia gondozásában jelenik meg —, hanem olyan kutatóként is, akinek életútja összefonódott a hazai szociológia történetével. Akinek a két háború közötti időszak legjelentősebb agrárszocioló­giai, szociográfiai vizsgálatait köszönhetjük. Aki az ötvenes évek végén egyike volt a hazai konkrét szociológiai vizsgálatok bátorítóinak s egyik kezdeményezője e folyóirat megindításának is, így terveztük, de nem így történt. A programadó cikk helyén megemlékezést közlünk, cselekvő együttgondolkodás helyett csak arra van lehetőségünk, hogy termékenyítő gondolatait s életpéldáját idézzük. Erdei Ferenc Makón született. A gyermekkor élményanyaga egész élet­útját átszövi. Négyéves, mikor kitör a világháború, nyolc az őszirózsás for­radalom napjaiban, kilencévesen éri meg a proletárdiktatúrát, amely a Vihar­sarokban különösen elemi erejű. Megrázkódtatásokban és élményekben gazdag évek ezek, amelyek felgyorsítják az eszmélést, elkötelezettségeket és indula­tokat szülnek. S a környezet olyan, hogy a nyers élményanyagot tudatosan baloldali meggyőződéssé kristályosítja. A parasztok, akik már a századvég nagy agrárszocialista mozgalmaiban elkötelezték magukat, s akik nemcsak a politikában, de a paraszti gazdálkodásban is szívósan keresték a legkorsze­rűbb megoldásokat, meghonosítják a hagymaművelést s szövetkezeti gaz­dálkodást. Értelmiségiek, akik a makói gimnáziumban József Attilát is nevel­ték, akik e távoli kisvárosban nemcsak a „Társadalomtudományi Könyv­­tár”-nak, a „Huszadik Század”-nak, a „Szocializmus”-nak voltak olvasói, de előfizetői voltak a külföldi társadalomtudományi folyóiratoknak is. Nekik köszönheti, hogy már kora ifjúságában elkötelezte magát — az ő kifejezésével élve — élete három sámánjának: Adynak, Bartóknak, Leninnek. Ezért szinte természetes, hogy Szegedre kerülvén az egyetem jogi karán rögtön kapcsolatba kerül a baloldali diákmozgalmakkal, Radnótival, Ortutay­­val, Baróti Dezsővel, Hont Ferenccel. A falukutató mozgalomba már ebben az időszakban bekapcsolódik. Az egyetemi tanulmányok befejezését követően visszatér Makóra, a helyi szövetkezet alkalmazottja lesz. E szövetkezet küldi azután kétéves tanul­mányútra Dániába, Hollandiába, hogy behatóan tanulmányozza a korszerű gazdálkodási és üzemszervezési módszereket. Az összehasonlítás lehetősége még fájdalmasabbá teszi számára a tényt: a feudálkapitalista Magyarország s különösen annak mezőgazdasága évtizedekkel van elmaradva a fejlett pol­gári országoktól. S az is világossá válik számára, hogy a városiasodás és az iparosodás — minden ellentmondás ellenére — a tényleges progresszió nél­külözhetetlen feltétele, hogy a paraszti életforma konzerválása, minden mítosz .

Next