Szociológia 1979
1. szám - Tanulmányok - Huszár Tibor: A fiatal Erdeiről
nekilendülése is ilyen eredetű. A szociálpolitikai gondolkodásnak az állami feladatok közé való iktatása tette szükségessé azt, hogy a társadalom gazdaságjóléti viszonyait tényszerűen megismerjék. Ennek a megismerésnek ezzel a másodlagos feltételezettséggel nem is lehetett nagyobb igénye, „mint éppen csak bizonyos előre feltett kérdéseknek megfelelő tények puszta megállapítása”. „Hogy az ilyen megállapítás logikailag feltételezi »a szociológiai állásfoglalás valamilyen előre megfogalmazott módját«, az a leírás buzgó gyakorlatában fel sem merült, jóllehet »a leíró tudománynak legfontosabb előkérdése.”. Reitzer külföldi példákra is hivatkozik. Az Egyesült Államokban a „scientific management” ideológiáját a politikai kormányzat terén alkalmazva azt remélték, hogy „a politikai irányítás normáit az irányítandó tények induktív ismeretéből le lehet vezetni”. Hasonló módon szolgált a rural sociologynak nevezett kutatási terület az agrárpolitikai irányítás ténybeli alapjául. A magyar fiatalság szociográfiai mozgalma is politikai gyökerezettségű. Agrár- és szociálpolitikánk égető kérdései, a magyar parasztság anyagi-jóléti válsága volt az az indító erő — vallja Reitzer —, „amely nálunk is felvetette a társadalom leírás szükségének érzetét, anélkül azonban, hogy a külföld mintájára a gyakorlatát is megteremtette volna. Ebben a politikai szférában mozog a felvidéki Sarlósok, az erdélyi fiatalok mozgalma, és jóllehet a »csonkaországban kezdeményező, hosszú ideig azonban értetlenül és egyedül dolgozó szegedi fiatalok mozgalmából kivált egy olyan kísérlet, amely példát mutató és sok vonatkozásban úttörő«.” Reitzer - Erdei Ferenc két megjelent tanulmányára hivatkozik példaként: az újabb mozgolódások is „a politikai színezetű monográfia-fogalmat látszanak szinte kodifikálni”. A fiatal értelmiségiek számára a szociográfia a szociális probléma hazai megjelenési formájának ismeretével azonos, céluk az, hogy a jövő vezetőjeként felkészüljenek „a nép szükségleteinek és bajainak orvoslására”. Mozgalmuknak pártpolitikai éle is van, mert céljaik közé sorolják „megismerni, hogyan él a magyarság és megismertetni az intelligenciával, hogy a politikai szocializmussal szemben egy társadalmi szociálpolitikával, milyen bajokon kell sürgősen segíteni”. Reitzer utalása félreérthetetlenül a Fiatal Magyarság program célkitűzéseire vonatkozik. Reitzer e „politikai gyökerezettséggel” magyarázza, hogy a szociográfia Magyarországon gyakorlatilag egyre inkább egyet jelent a „falu szociográfiájá”-val, a parasztság problémájának vizsgálatával. S ugyancsak a direkt politikai irányultsággal hozza összefüggésbe, hogy e vizsgálódások „kimerülnek a falusi társadalom anyagi, gazdasági és jóléti állapotának pusztán tényszerű, de nem belül is előszeretettel számszerű regisztrálásában”. Reitzer Béla úgy véli: ez a fajta monográfia nem társadalomleírás, s még kevésbé társadalomtan, jóllehet nem tagadja: „a szociálpolitikai cselekvésnek használ a tényeknek ilyetén »pozitivista« regisztrálása, egymás közti funkcióösszefüggésük és a társadalom életének egyéb (szellemi-kulturális, számokkal »exsakte« teljesen megragadhatatlan) tényezőihez való viszonyuk kutatása nélkül”.10 Reitzer tehát nem állítja, hogy ilyen felvételezések feleslegesek, egyszerűen csak tudományosságuk tekintetében merülnek fel „súlyos aggályai, amelyek azt sugallják, hogy elérkezett az a pillanat, melyben a kutatási gyakorlattal szemben a tudományelméleti reflexiónak állást kell foglalnia és elvégeznie a maga szenvtelen, szelektív tevékenységét”.11 2