Szociológia 1983
1-2. szám - Tanulmányok - Kolosi Tamás—Tucek, Milan: Differenciálódás és közeledés
társadalmi különbségek szempontjából tehát van egy AB és egy CD csoportunk, amelyek között jelentős a különbség. E két csoport közötti különbség teljes mértékben megszűnik az első esetben, ha mind a négy egyed egyformává válik. A második esetben azonban az AB—CD csoportok közötti különbség akkor is lesz, ha a C és C egyén helyzete felcserélődik. Az elméleti modellből a társadalmi valóság talajára térjünk vissza. Feltételezzük, hogy a fizikai és szellemi dolgozók társadalmi helyzetében bekövetkező közeledés csak részben jelent nivellálódási folyamatot, részben arról is szó van, hogy a társadalom differenciáltságát egyre kevésbé tükrözi vissza a fizikai és szellemi dolgozók szerinti megkülönböztetés. Az osztály jellegű különbségek csökkenése tehát a nem osztály jellegű differenciálódás tényével és folyamatával együtt létezik. A faktoranalízis segítségével tehát azt próbáljuk feltárni, hogy az egyes országokban milyen jelenleg a tényleges társadalmi differenciálódás, míg a diszkriminancia-analízissel arra keresünk választ, hogy a fizikai és szellemi dolgozók, illetve ezek 2—2 képzettségi csoportjának megkülönböztetése milyen mértékben képes a társadalom tényleges differenciáltságát kifejezni. A differenciálódás általános mechanizmusai Első kérdésünk arra vonatkozott, hogy miben hasonló és miben különböző a társadalmi differenciálódás mechanizmusa, a társadalmi egyenlőtlenségek rendszere a hat vizsgált országban. Azt vizsgáltuk tehát, hogy a különböző változók miként kapcsolódnak egymáshoz, és a változók összekapcsolódásából a társadalmi rétegződésnek milyen fő faktorai tűnnek elénk. A faktoranalízis segítségével a 35 változó teljes szórásának (tehát az ipari dolgozók vizsgált differenciálódásának) országoktól függően 59-63 százalékát tudtuk megmagyarázni a kapott 8 faktorral, tehát elemzéseink szignifikánsnak tekinthetők. A differenciálódás általános tendenciája, hogy minden országban a társadalmi munkamegosztással összefüggő faktorok eredményezik a legnagyobb differenciálódást. Ez igazolja azt a más kutatások által is jelzett tételt, hogy a szocialista országokban a társadalmi rétegződés fő dimenziója a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely. Ugyanakkor különbségek vannak az egyes országok között abban, hogy milyen változók fejezik ki legjobban a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyet. Az első faktoron a legnagyobb faktorsúllyal található Bulgáriában a beosztás, a munka szellemi nehézsége és a különböző társadalmi-politikai aktivitási formák; Magyarországon ezek mellett még a kereset, a Szovjetunióban pedig csak a beosztás és a társadalmi-politikai aktivitási formák. Csehszlovákiában és az NDK-ban a munka szellemi nehézsége, a tipikus munkafunkció és a képzettség található az első faktoron, és Lengyelországban ezekhez sorakozik még fel a beosztás és a munka fizikai nehézsége. A legtöbb országban a második faktoron is a munkamegosztással kapcsolatos változók szerepelnek. Magyarországon és Bulgáriában ugyanazok a változók, amelyek Lengyelországban az első faktort alkotják, Csehszlovákiában és Lengyelországban pedig a beosztás és a társadalmi politikai-aktivitási formák. Ugyanezek a változók az NDK-ban csak a 4. faktoron találhatók, míg a Szovjetunióban a munka szellemi nehézsége, a képzettség és a tipikus munkafunkció a 6. faktorra szorult. 4