Szociológia 1987
1. szám - Tanulmányok - Kolosi Tamás: A státusinkonzisztencia mérése
Ebben a tanulmányban ezen utóbbi aspektusból foglalkozunk a státusinkonzisztencia mérésének problémáival. Azt vizsgáljuk tehát, hogy a státusinkonzisztencia különböző elméleti modelleken alapuló mérései miként befolyásolják a státusinkonzisztencia és a rétegződés közötti összefüggést, az inkonzisztens státusú népesség arányát. Werner Landecker, aki a probléma első megfogalmazásától szorosan együttműködött Lenskivel, 1981-ben összefoglaló monográfiát publikált az osztálykikristályosodással kapcsolatos kutatásokról. Ebben néhány alapvető tézist fogalmaz meg a rétegződési rendszer és a kikristályosodás közötti összefüggésről. Eszerint egy társadalom nagyfokú horizontális és vertikális differenciálódása, valamint a gyors társadalmi változások egyaránt csökkentik az osztálykikristályosodás mértékét, és a rétegződés pólusain szükségszerűen nagyobb fokú kikristályosodás jön létre, mint a középrétegeknél (Landecker 1981). Ezeknek a téziseknek az ellenőrzése is azt igényli, hogy az empirikus kutatás során viszonylag pontosan el tudjuk választani egymástól az objektív társadalmi folyamatoknak és a különböző modelleken alapuló méréseknek a státusinkonzisztencia mértékére gyakorolt hatását. Lenski eredeti tanulmányában négy státusdimenziót különböztetett meg: a jövedelmi, a foglalkozási, az etnikai és a képzettségi státust. E négy változót sztenderdizálta kumulatív százalékos eloszlásuk alapján, majd minden egyes egyénre kiszámította a négy változó szórását, és az így kapott értékeket transzformálta egy 0—100 közötti skálára. Az 53 és nagyobb értéket kapottakat magas kikristályosodottságúaknak, az ennél alacsonyabb értéket kapottakat alacsony kikristályosodottságúaknak nevezte (Lenski 1954). Ezzel az eljárással kapcsolatban a következő módszertani problémák fogalmazhatók meg: a) Milyen dimenziók segítségével mérjük a társadalmi státust? A négy dimenzió kiválasztását Lenski nagy fontosságukkal és viszonylag könnyen mérhetőségükkel indokolja. A későbbi stratifikáció kutatásokban igen elterjedt a társadalmi státus foglalkozáson, képzettségen és jövedelmen keresztüli mérése. A kutatók egy része ehhez funkcionalista elméleti igazolást keresett, mások — Lenskihez hasonlóan — pusztán praktikus okokra hivatkoztak. A kutatások kisebb része közelítette a társadalmi státust más dimenziókon keresztül. Ezek részint bírálták a fenti három dimenzió mögött meghúzódó funkcionalista megközelítést, és más — marxista, konfliktuselméleti, pszichologizáló — elméleti alapokból indultak ki, részint arra hivatkoztak, hogy e három változó nem fog át minden lényeges státusegyenlőtlenséget, és „új” státusfaktorok kipróbálásának szükségességét fogalmazták meg (Preisendörfer 1983). b) Miként sztenderdizáljuk avizsgálatba bevont változókat? Lenski sztenderdizálási eljárását egyesek bírálják (Martman 1974), mások viszont kimutatják, hogy éppoly jogos, mint más esetekben a változók a várható értékükre és 1 szórásúra történő sztenderdizálása. A választott sztenderdizálási eljárás azonban nemcsak módszertani választást jelent, hanem mögötte a státus és a státusinkonzisztencia