Szociológia 1987

1. szám - Tanulmányok - Kolosi Tamás: A státusinkonzisztencia mérése

Ebben a tanulmányban ezen utóbbi aspektusból foglalkozunk a státusinkonziszten­cia mérésének problémáival. Azt vizsgáljuk tehát, hogy a státusinkonzisztencia különböző elméleti modelleken alapuló mérései miként befolyásolják a státusinkon­zisztencia és a rétegződés közötti összefüggést, az inkonzisztens státusú népesség arányát. Werner Landecker, aki a probléma első megfogalmazásától szorosan együtt­működött Lenskivel, 1981-ben összefoglaló monográfiát publikált az osztályki­kristályosodással kapcsolatos kutatásokról. Ebben néhány alapvető tézist fogalmaz meg a rétegződési rendszer és a kikristályosodás közötti összefüggésről. Eszerint egy társadalom nagyfokú horizontális és vertikális differenciálódása, valamint a gyors társadalmi változások egyaránt csökkentik az osztálykikristályosodás mértékét, és a rétegződés pólusain szükségszerűen nagyobb fokú kikristályosodás jön létre, mint a középrétegeknél (Landecker 1981). Ezeknek a téziseknek az ellenőrzése is azt igényli, hogy az empirikus kutatás során viszonylag pontosan el tudjuk választani egymástól az objektív társadalmi folyamatoknak és a különböző modelleken alapuló méréseknek a státusinkonzisztencia mértékére gyakorolt hatását. Lenski eredeti tanulmányában négy státusdimenziót különböztetett meg: a jövedelmi, a foglalkozási, az etnikai és a képzettségi státust. E négy változót sztenderdizálta kumulatív százalékos eloszlásuk alapján, majd minden egyes egyénre kiszámította a négy változó szórását, és az így kapott értékeket transzformálta egy 0—100 közötti skálára. Az 53 és nagyobb értéket kapottakat magas kikristályoso­­dottságúaknak, az ennél alacsonyabb értéket kapottakat alacsony kikristályoso­­dottságúaknak nevezte (Lenski 1954). Ezzel az eljárással kapcsolatban a következő módszertani problémák fogalmaz­hatók meg: a) Milyen dimenziók segítségével mérjük a társadalmi státust? A négy dimenzió kiválasztását Lenski nagy fontosságukkal és viszonylag könnyen mérhetőségükkel indokolja. A későbbi stratifikáció kutatásokban igen elterjedt a társadalmi státus foglalkozáson, képzettségen és jövedelmen keresztüli mérése. A kutatók egy része ehhez funkcionalista elméleti igazolást keresett, mások — Lenskihez hasonlóan — pusztán praktikus okokra hivatkoztak. A kutatások kisebb része közelítette a társadalmi státust más dimenziókon keresztül. Ezek részint bírálták a fenti három dimenzió mögött meghúzódó funkcionalista megközelítést, és más — marxista, konfliktuselméleti, pszichologizáló — elméleti alapokból indultak ki, részint arra hivatkoztak, hogy e három változó nem fog át minden lényeges státusegyenlőtlensé­get, és „új” státusfaktorok kipróbálásának szükségességét fogalmazták meg (Preisendörfer 1983). b) Miként sztenderdizáljuk a­­vizsgálatba bevont változókat? Lenski sztender­­dizálási eljárását egyesek bírálják (Martman 1974), mások viszont kimutatják, hogy éppoly jogos, mint más esetekben a változók a várható értékükre és 1 szórásúra történő sztenderdizálása. A választott sztenderdizálási eljárás azonban nemcsak módszertani választást jelent, hanem mögötte a státus és a státusinkonzisztencia

Next