Szociológia 1988

1. szám - Tanulmányok - Csanádi Gábor—Ladányi János: Társadalmi csoportok térbeni elkülönülésének különböző léptékekben történő vizsgálata Budapesten

(különösen az utóbbi évtizedek állami lakásépítésének gócpontjait jelentő új lakótelepek esetében) az övezetek térbeli összefüggőségének elve is feladásra került. Ez utóbbi azonban már sehogyan sem fért bele az övezetes­ szektorok logikába, ezért legalább „átvitt értelemben” „belső és külső” lakótelepi „gyűrűkről beszélnek a szerzők. Eközben nem sok szót vesztegetnek arra, hogy a lakótelelpek nemcsak hogy nem alkotnak összefüggő területet, de gyűrűként sem helyezkednek el a térképen, továbbá az sem feltétlenül igaz, hogy két csoportban való tárgyalásuk a legszerencsésebb, különösen akkor, ha csoporto­sításuk pusztán a város középpontjától való távolságuk alapján történik. Ezzel ugyanis éppen a legutóbbi években zajló egyik leglényegesebb tendenciát sikerült elfedni. A korábban tipikusan homogén területi egységeknek számító lakótelepeken, újabban — elsősorban a „félpiaci” és „piaci” kategóriákba sorolható lakásosztályok szaporodásának és új lakótelepekre való behatolásának tulajdoníthatóan — figyelemreméltó szegregálódási folyamatok játszódnak le, és ugyancsak a fenti ok következtében, a lakótelepek egymás között is erősen differenciálódnak. A probléma további tanulmányozása érdekében a legnagyobb magyarázó erejűnek mutatkozott modell esetében meg kell vizsgálnunk azt a kérdést is, hogy milyen következményekkel jár a népszámlálás részletesebb területi bontásban rendelkezésre álló adatainak felhasználása. Mint ez következő táblánkból látható, a „területi rendszer”-modell a „területrészek” szórásnégyzetének 85 százalékát magyarázza meg, ugyanakkor a város­­rendezési körzetekre nézve ez az érték 72 százalék, a számlálókörzetek vonatkozásában pedig már csak 51 százalék. Ebből is látható, hogy maguk a „területrészek” olyan jelentős mértékben heterogén egységek, hogy belső heterogenitásuk gyakran komolyan veszélyeztetheti a levonható következtetések érvényességét. A „területrendszer”-modell által a különböző részletességű területi alapegységek szelle­­miek/aktívak mutatóinak szóródásából megmagyarázott rész. E heterogenitás további vizsgálatra ad lehetőséget, ha a szórásnégyzet-felbontást a többszörös csoportosítás figyelembevételével is elvégezzük. Mint említettük, elemzéseink során a népszámlálásnál alkalmazott területi egységek többlépcsős aggregálását végeztük el: S2 6­2 SK 62 „Területrész” 160,09­­ 0,85 Városrendezési körzet 189,32­­ 135,46 0,72 Számlálókörzet 264,90­­ 0,51 Területi egység szám aggregálási lépcső Számláló körzet 7500­­­1. Városrendezési körzet 450­­ 11. Alkerület (ill. „területrész”) 90 I III. Zóna (ill. „területi rendszer” elem) 8 }

Next