Szociológia 1989
1. szám - Elmélet - Pokol Béla: A professzionális intézményrendszerek (A rendszerelmélet szociológiai alapkategóriái II.)
függő intézményrendszerré kezdett a modern tudomány formálódni, és a mindennapi élet struktúrái által nyújtott értékelések és motivációk tudományon belüli párhuzamos leértékelődése mellett egy szilárd belső értékelési-jutalmazási mechanizmus kialakulása volt megfigyelhető. A tudós számára pályatársai értékelése és elismerése vált meghatározóvá, és tudományos kutatásai során ennek az elismerésnek a megnyerése motiválja ettől kezdve a professzionális kutatót. A tudományon belül az értékelés és jutalmazás alapjává az egyes tudós által létrehozott és a tudományos közösség által tudományosan igaznak elfogadott eredeti tételek váltak (Merton, 1973. 358. o.). Akármennyi szellemi munkát is fordított egy tudós egy eddig ismeretlen összefüggés feltárására, akármennyi kivételes kreativitásra és intuícióra volt is szüksége ehhez, ha publikálással közkinccsé tette az összefüggés rövid leírását, bármely pályatársa vagy akár egy laikus is ugyanúgy tovább tudja adni, mint a felfedező. A fő szabály szerint tehát a tudományos elsőbbséggel rendelkező tudós kapja meg a tudományos közvélemény elismerését. Az eredeti tudományos tételeket létrehozó tudósok számára az elismerésekből tudományos reputáció keletkezik, és egy-egy korszak reputáció-rangsorai tudományos címekben, rangokban, idézettségi mutatókban külsőleg is felismerhetően megjelennek. Az egyre komplexebb tudományos kommunikációk a tudományos folyóiratok sokaságát hozták létre a XX. századra, és ezek konkurenciája, alternatív tudományos állításokat megjelenítő működése tovább fokozta a személytelen tudományos közvéleményen belüli kommunikációk értékelésénél az igaz hamis szerinti szelekciót. A jelentős tudományos tételeket közlő folyóiratok között éppúgy reputációs rangsorok alakultak ki, mint a tételeket létrehozó tudósok között. A magas reputációval rendelkező folyóiratok felé özönlő tanulmányok szelekciójával további mechanizmust kap az igaz/hamis szerinti értékelés. A tudós számára a tudományos elismerés és az ebből felépülő reputáció az elsődleges motiváló erő megfeszített kutatómunkája folyamán, de ugyanígy a reputációrangsor biztosít támpontokat a komplexszé vált tudományos életen belüli orientálódáshoz. Mely folyóiratokat figyelje különösen egy kutató a szűkebb tudományága ezernyi folyóirata közül, melyik tudós-kollegája tanulmányait olvassa a sok ezernyi könyv közül? És melyiket különös figyelemmel? De ugyanígy a kezdő tudós számára is elengedhetetlen tehermentesítést jelentenek a megbízható reputációrangsorok. A professzionális intézményrendszerré kibomlott tudomány nemcsak az igazi hamis mentén értékel, jutalmaz és rögzíti ezt strukturálisan is a tudományos reputáció rangsoraiban és annak felszíni mutatóiban, hanem a tudósjelöltek reputációját és a szelektáltak szocializációját is a központi értékpárja mentén szervezi meg. A német egyetemi modell a XIX. századtól megteremtette a tudományos kutatást befogadni képes egyetemeket, és ez a modell elterjedt a legtöbb fejlett társadalomban, illetve a német modellt továbbfejlesztő amerikai egyetemi modell korrekciói csak fokozták az egyetem és a tudományos kutatás kapcsolatát. A tudományos élet rekrutációja szempontjából fontos, hogy az egyetemi oktatás utolsó fázisaként az oktatás egyre inkább átnő a tudományos kutatásba. Vagy mint az Egyesült Államokban a „graduate faculty”-k keretében, vagy lazábban az egyetemi diploma után kialakított tudósképzés keretében. (Lásd: Parsons - Platt, 1973. 362. o.) A tudományos képzés folyamán a kiépített vizsgaeredmények, disszertáció-elbírálások - legalábbis strukturálisan - a tudo