MTA Tagajánlások, 1885
s sággal közölt textusok alapján ismertünk, mint élő nyelvet a helyszínen tanulmányozza, s róla tökéletesebb anyagkészletet szerezzen. Szerencsés tehetségével s jeles nyelvészeti előkészltsége mellett, sikerült is neki aránylag rövid ideig tartó tanulmányútja alatt a svédországi lappok különböző nyelvjárásairól his képet nyújtó népnyelvi szövegeket gyűjteni, oly számmal egyszersmind, hogy velök immár e nyelv ismerete kielégítőbb biztos alapot nyert. (Előleges értesítést ezen tanulmányútja eredményéről ad a Budapesti Szemle 1885. márcziusi számában megjelent lízi jelentése: A svédországi lappal között). Szakirodalmi munkásságából itt kiemelem a főbb dolgozatokat: Az alom, élem képző; a mány, vány képző. (Nyelvőr III. köt. 1874.) Az úl, ül igéképző. (Nyelvőr V.) Az és kötőszó. (Nyelvőr VI.) Ritkább és homályosabb képzők (czikksorozat a Nyelvőr VII., VIII., IX., X. köteteiben, melyet 1880. az Akadémia Sámuel-díjjal tüntetett ki.) Visszahódított magyar szók. (Nyelvőr X. XII.) Kazinczy mint fordító. (Nyelvőr XII.) Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok. (Nyelvt. Közrem. XVI., külön Ugorfüzetek 3. szám.) Orosz-lapp nyelvtani vázlat. (Nyelet. Közrem. XVII., Sánmol-díj 1882.) Zürjén nyelvmutatványok. (Közlés, fordítással. Nyelet. Köziem. XVII.) Lule-lappmarki nyelvmutatványok. (Nyelet. Köziem. XIX. köt., 2. füzet sajtó alatt.) 3. Dr. Pasteiner Gyula t. e. magántanár, lev. tagot ajánlva Beöthy Zsolt rendes tagtól. Pasteiner Gyula az egyetemes művészettörténet és műbirálat mezején egyike érdemesebb fiatal tudósainknak. Szakába vágó kisebb tanulmányokkal és bírálatokkal 1871-ben tűnt fel először, mikor a budapesti tud.egyetem javaslatára a kormány külföldre küldötte ösztöndíjjal, művészettörténeti tanulmányok végett. Négy évet töltött Olasz-, Görög- és Francziaországban, s hogy mily lelkiismeretesen és buzgón használta fel a művészeti képzésnek e legfelső iskoláit, egész munkássága tanúsítja. Tanúsítják ép úgy irodalmi művei, mint tanári működése az egyetemen, hol a művészettörténetből már tizedik éve tart előadásokat. Irodalmi munkásságának jegyzéke a szaktanulmányok, itt archaeologiai és széptani, elméleti és történeti dolgozatoknak hosszú sorozata. Közel száz czikket írt különböző lapokba és folyóiratokba, melyek közül némelyek egész nagy tanulmányok, milyen a Magyar szobrászatról s Munkácsy Krisztus képeiről a Budapesti Szemlében közölt (1882—1884.) értekezések. Külön füzetekben jelentek meg tőle: Az ókori művészetek történetének тал tudományos állása (1875), továbbá A művészeti és nem művészeti utánzásról (1879). A Philologiai és Régészeti Társaságokban számos felolvasást tartott, melyek közül csak a Tanagrai régiségekről s A görög profilról szólókat említem meg. Mind e dolgozatok a tudomány haladásának figyelmes követőjét s az ízléses és jeles készültségrr szót mutatják benne, ki, több nevezetes kérdéshez önálló szempontból is figyelemre méltóan szólott hozzá. E tekintetben csak a tájtávlat festői kifejezésének azt a fejtegetését hozom fel, melyet a Munkácsy első Krisztus képéről írt tanulmányában adott.