MTA Tagajánlások, 1890
1. osztály. 3 nélkül, tisztán a tudományos czéltól lelkesítve. Munkácsi akkor 20 éves ifjú s egyetemi hallgató volt, de utazása eredményei, melyeket «A moldvai csángó nyelvjárás» cz. dolgozatban foglalt össze, oly becsesek voltak, hogy Akadémiánk mindjárt Sámuel-díjjal jutalmazta. Már előzőleg is közölt «Nyelvemléktanulmányok»-at és ismertetéseket a M. Nyelvőrben. — 1881-ben s 1882-ben «Szláv kölcsönszók» és «Török kölcsönszók» cz. tanulmányai feltűnést keltettek módszerességökkel s alaposságukkal. — Ezekre következett a Nyelvőr XI—XIV. köteteiben • «Az ugor összehasonlító nyelvészet és Budenz szótára» czímű terjedelmes czikksorozata, melynek első fele kimerítően előadja összehasonlító nyelvészetünk történetét, második fele pedig nagy pontossággal s körültekintéssel megállapítja a legfontosabb ugor hangmegfeleléseket. 1884-ben a Budenz-Albumban tette közzé «Az altaji nyelvek számképzése» cz. nagy értekezését, mely eddigelé legbecsesebb mind azon tudományos munkák közt, melyek az altaji nyelveknek egész körére kiterjeszkednek. Ugyanazon évben jelentek meg tőle a Votják Nyelvmutatványok és Votják Nyelvtanulmányok, melyekben különösen a votják nyelv idegen elemeinek kimutatása tanúsít nagy jártasságot az ugor és török nyelvészet terén. Az utóbbi munkák előkészületek voltak második s már nagyobb útjához, t. i. az oroszországi votjákok s csuvasok nyelvének fölkutatásához. Ezt az utat már Akadémiánk erkölcsi s anyagi támogatásával hajtotta végre 1885-ben. Ez útnak fényes eredményeit részben már közrebocsátotta «Votják Népköltészeti Hagyományok» czímű nagybecsű kötetében és «Csuvas nyelvészeti jegyzetekhez. dolgozatában 1887. Másik fontos részük, a nagy Votják Szótár, szintén elkészült már 1887-ben, s kiadása az idén indul meg a Rökk Szilárd alapítvány segítségével. Ez a votják szótár valóságos unicum, amennyiben nemcsak nyelvészeti, hanem néprajzi tartalma is van, a votják népnek nemcsak szókincsét, hanem egész élete módját is híven ecseteli. De minden előbbi munkáján túltesz s a magyar összehasonlító nyelvészetre nézve valóságos korszakos jelentőségű Munkácsinak harmadik s legnagyobb utazása, melyet az 1888. s 1889. évek folytán tett a vogulok közt. Épen a vogul nyelv, mely a rokon nyelvek közül jóformán legközelebb jár a mienkhez, volt eddig legkevésbbé ismeretes, s még azok a szövegek is, melyeket Reguly hozott, nagyrészt megfejtetten bevertek immár negyven év óta. Munkácsi még attól sem rettent vissza, hogy (buzgó társával, Pápai Károlylyal) egy egész telet a fagyos Szibériában töltsön, csakhogy a ránk nézve olyannyira fontos nyelvvel teljesen megismerkedjék. Fáradozásait valóban nagyszerű siker koronázta. Bejárva a vogul-lakta óriás területet, pontosan följegyezte az összes vogul nyelvjárásoknak nemcsak grammatikáját és szókincsét, hanem a voguloknak gazdag népköltési, mythologiai kincseit is, úgy hogy a becsesnél becsesebb szövegek maguk három kötetre fognak terjedni. Hozzá is fogott már (a Nyelvtud. Közlemények legutóbbi füzeteiben), hogy egyelőre rövid nyelvtani vázla 1*