MTA Tagajánlások, 1892
I. A) alosztály 3 munkái (1880 óta): «Hartmann von Aue der arme Heinrich» bevezetéssel, jegyzetekkel és szótárral kiadta 1881. «Emlékbeszéd Klein L. Gyula akad. kültag felett, 1881.» «Boccaccio élete és művei» 1882. (a Boccaccióból vett mesék, XVI. századi magyar földolgozásainak önálló, uj eredményekre vezető tárgyalásával). «Schiller, Wilhelm Teil» bevezetéssel és jegyzetekkel, 1883. «Dugonics András, Kún László» irodalomtörténeti bevezetéssel, 1883. «Német balladák és románczok» I. Bürger és Goethe, II. Schiller, irodalomtörténeti és aesthethikai fejtegetésekkel. 1885. «Herder Cid- románczai», terjedelmes bevezetéssel és jegyzetekkel, 1886. «Kudrun, a monda és az eposz» 1885. «Dugonics András Báthory Mária» /Irodalomtörténeti bevezetéssel. 1887. «Goethe Faustja» tanulmányok, 1888.. a. M. T. Akadémia könyvkiadó vállalatában. «Lessing, Minna von Barnhelm» bevezetéssel és jegyzetekkel, 1888. «A német irodalom rövid története» 1889. Folyóiratokban megjelent számos tanulmánya közül (szintén csupán 1880 óta) csak néhány kiválóbbat szemelünk ki: «A Budapesti Szemlében»: Kisfaludy Károly Irénéjének tárgyáról. A bolygó zsidó mondája. Don Juan mondája. Ossián. Artus király. Blumauer Alajos. A szent grál. Tannhäuser. Argirus. Lenau végzete. Hoffmannswaldau. «Az Egyetemes Philologiai Közlönyben» : Gót költészet és próza. Ulphilas és a gót nyelvemlékek. A nibelung-ének jubilaeuma. Teli tanulmányok. A Hildebrand-dal. Muspilli. A Lajos-dal. Faust és rokonai. A merseburgi ráolvasások. A középkori hajnali-dal. A wessobrunni imádság. Schiller hazánkban. Schiller drámatervei. Szegedi Theophaniája. Boér Sándor Elfridéje. Fayel. Petőfi új kiadása. Mabinogi. Az ófelnémet bölcsődal. Dugonics Toldy-drámája. Az «Ungarische Bevueben». Ungarische Volksballaden I—XXII (fordítások, magyarázatokkal). Der ungarische Faust. Das deutsche Volkslied von der Commandanten Tochter in Grosswardein. Das alte und das neue Theater in Pressburg. Isota Nogarola: Das Jubilaeum des ungarischen Nationaltheaters. Pelbárt von Temesvár. A «Kisfaludy-társaság Évlapjaiban» : A műfordítás elméletéhez. Az «Irodalomtörténeti Közleményekben»: Kisfaludy Sándor regéi. Ezeken kívül számos kisebb czikk és bírálat a nevezett és egyéb folyóiratokban, főleg a Pester Lloydban és a berlini Magazin für die Literatur des Auslandes-ben, jelentések a Teleki- és Karátsonyi-pályázatokról stb. A gazdag irodalmi munkásság legnagyobb részt a német philologia körébe esik, melynek Heinrich hazánkban legelső és legtekintélyesebb képviselője, aki nemcsak a germán irodalmak egész körét, hanem a germán népek nyelveit, régiségeit, mythologiáját stb. is átkarolja, mindezt egyetemi előadásai és jeles tanítványainak dolgozatai is bizonyítják. Saját dolgozatainak egy jó része érinti a magyar irodalom történetét is, melynek főleg összefüggését a német irodalommal számos értékes tanulmányban tárgyalja, irodalmunknak igen sok vitás kérdését lényegesen tisztázva vagy végleg megoldva. Széles körű, a hazai és külföldi irodalmi, nyelvészeti és történeti i*