MTA Tagajánlások, 1916
4 I. B). alosztály. AZ I. OSZTÁLY B) ALOSZTÁLYÁBA LEVELEZŐ TAGNAK : II. Dr. PINTÉR JENŐ budapesti főreáliskolai tanárt, az Irodalomtörténet czimű havi folyóirat szerkesztőjét s a M. Tud. Akadémia Irodalomtörténeti Bizottsága s. tagját mint irodalomtörténetírót ajánljuk az I. osztály B) alosztályába levelező tagnak. Pintér Jenő kora ifjúsága óta rendkívüli szorgalommal és nem közönséges sikerrel dolgozik az irodalomtörténet mezején. Első nagyobb tanulmányát, a Szent Adalbert czíműt, mint pályamunkát, a budapesti egyetem a kitűzött első díjjal jutalmazta 1903-ban. Még ugyanaz évben két más tanulmánya látott napvilágot: A históriás énekek művelődéstörténeti vonatkozásai és A M. Tud. Akadémia és geogr. irodalmunk Hunfalvy János felléptéig. Ekkor 22 éves volt, s azóta majd minden évben gazdagította irodalmunkat. Csak a nagyobb dolgozatai közül említjük a következőket: Listius László Mohácsi Veszedelmének forrásai (1906); — Akadémiai törekvések a nyelvtudomány terén (1906); — A hadtörténetem elmélete (1908); — Jegyzetek a régi magyar irodalom történetéhez (1909); — Nagyköpcsényi gr. Listius László (1909); — Nyelvtudományi törekvések a megújhodás korában (1911); — Kármán József (1912). Ugyancsak ő írta az Athenaeum által megindított „Műveltség Könyvtára" XI. kötetében megjelent s Ferenczi Zoltántól szerkesztett magyar irodalomtörténet első részét, a középkori magyar irodalomtól a reformáczió koráig és a XVII. század második felétől Széchenyi Istvánig terjedő részt. De noha e dolgozatok, kivált ez utóbbiak, mind megérdemlik azt a méltánylatot, amelyben szakembereink részesítették, szükségtelennek tartjuk ezekre bővebben kitérni, valamint azt a szerkesztésben tanúsított igazi rátermettséget sem teszszük szóvá, amely Pintért mint az Irodalomtörténet és a Békefi-emlékkönyv szerkesztőjét jellemzi, csupán Pintér fő munkájára vagyunk bátrak Akadémiánk figyelmét irányozni, amely különben már 1908-ban feléje fordult, midőn A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei fellépéséig czímű kétkötetes munkáját Szilády Áron, Riedl Frigyes és Ferenczi Zoltán ítélete alapján a Semsey-másodjutalommal, 3000 K-val jutalmazta. E munkának folytatása Akadémiánk szellemi és anyagi támogatásával 1913-ban jelent meg . A magyar irodalom története Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferencz haláláig szintén két kötetben, a négy kötet mintegy másfélezer lapnyi terjedelemben. Pintér e munkája eddig a legbővebb magyar irodalomtörténeti kézikönyv, s jó lélekkel elmondhatjuk, hogy nála nélkül senki sem lehet él, aki e tudományággal foglalkozik. Pintér szerencsésen egye-