MTA Tagajánlások, 1918
TAGAJÁNLÁSOK 1918-ban. AZ I. OSZTÁLY B) ALOSZTÁLYÁBA RENDES TAGNAK: I. NÉGYESY LÁSZLÓ lev. tagot, a budapesti tud. egyetemen a magyar irodalomtörténet rendes tanárát az Akadémia első osztályának irodalmi alosztályában megüresedett, rendes tagsági helyre tisztelettel ajánlom. Négyesy 1896 óta, tehát huszonkét éve tagja akadémiánknak. E két évtized alatt azokat a reményeket, melyeket választásakor az akadémia fűzött munkásságához, fényesen beváltotta. Nem szükséges rámutatnom, hogy az akadémia munkájában beszédeivel, felolvasásaival, bírálataival milyen állandó, buzgó és érdemes részt vett. Míg korábbi munkásságában a fősúly a nyelvészetre, az úgynevezett irodalmi segédtudományokra, különösen a magyar rythmika búvárlatára esett, újabban inkább az irodalomtörténet mivelésére tért. Azonban sziltörténeti dolgozatait is egy nevezetes értekezéssel gyarapította, melyben a nyelvújítást stilkritikai szempontból vizsgálja s azt a felfogást fejti ki, hogy nyelvújításunk elsősorban szilrefoni volt. Irodalomtörténeti dolgozatainak legnagyobb része: beszédek és tanulmányok. Ebbéli munkásságát az a ritka vonás jellemzi, hogy az irodalomtörténetírás minden ágában és irányában nemcsak fáradatlan kedvet, hanem kiváló tehetséget is mutat: forrástanulmányban és szövegkritikában, lélektani elemzésben és esztétikai méltatásban. Ez utóbbi tekintetben Arany művészetéről és elméletéről s Eötvös költeményeiről szóló értekezései, Tompát, Bajzát, Toldyt és Helmeczyt ünneplő beszédei, lélektani és esztétikai elemzésük mélységénél, de különösen a működésükben jelentkező fejlődéstani mozzanatok értékes megállapításánál fogva kiváló és maradandó becsűek. A magyar költészet eredetét, az Árpádkori mondakompozícziókat és Katona költészetének szülőföldi elemeit tárgyaló dolgozatai, főkép az első kettő, szinte meglepő bizonyságát szolgáltatják, hogy néprajzi és költészettani gazdag és eleven képzettségével a leghomályosabb területeken