MTA Tagajánlások, 1918

TAGAJÁNLÁSOK 1918-ban. AZ I. OSZTÁLY B) ALOSZTÁLYÁBA RENDES TAGNAK: I. NÉGYESY LÁSZLÓ lev. tagot, a budapesti tud. egyetemen a magyar irodalomtörténet rendes tanárát az Akadémia első osztá­lyának irodalmi alosztályában megüresedett, rendes tagsági helyre tisz­telettel ajánlom. Négyesy 1896 óta, tehát huszonkét éve tagja akadé­miánknak. E két évtized alatt azokat a reményeket, melyeket válasz­tásakor az akadémia fűzött munkásságához, fényesen beváltotta. Nem szükséges rámutatnom, hogy az akadémia munkájában beszédeivel, felolvasásaival, bírálataival milyen állandó, buzgó és érdemes részt vett. Míg korábbi munkásságában a fősúly a nyelvészetre, az úgy­nevezett irodalmi segédtudományokra, különösen a magyar rythmika búvárlatára esett, újabban inkább az irodalomtörténet mivelésére tért. Azonban sziltörténeti dolgozatait is egy nevezetes értekezéssel gya­­rapította, melyben a nyelvújítást stilkritikai szempontból vizsgálja s azt a felfogást fejti ki, hogy nyelvújításunk elsősorban szilrefoni volt. Irodalomtörténeti dolgozatainak legnagyobb része: beszédek és tanul­mányok. Ebbéli munkásságát az a ritka vonás jellemzi, hogy az irodalomtörténetírás minden ágában és irányában nemcsak fáradatlan kedvet, hanem kiváló tehetséget is mutat: forrástanulmányban és szövegkritikában, lélektani elemzésben és esztétikai méltatásban. Ez utóbbi tekintetben Arany művészetéről és elméletéről s Eötvös köl­teményeiről szóló értekezései, Tompát, Bajzát, Toldyt és Helmeczyt ünneplő beszédei, lélektani és esztétikai elemzésük mélységénél, de különösen a működésükben jelentkező fejlődéstani mozzanatok értékes megállapításánál fogva kiváló és maradandó becsűek. A magyar köl­tészet eredetét, az Árpádkori mondakom­pozícziókat és Katona költé­szetének szülőföldi elemeit tárgyaló dolgozatai, főkép az első kettő, szinte meglepő bizonyságát szolgáltatják, hogy néprajzi és költészet­­tani gazdag és eleven képzettségével a leghomályosabb területeken

Next