MTA Tagajánlások, 1919
TAGAJÁNLÁSOK 1919-ben. A I. OSZTÁLYBA TISZTELETI TAGNAK: L DÓCZY LAJOS nyug. külügyminiszteri osztályfőnököt, költőt és műfordítót, szerencsém van az Akadémia első osztályába tiszteleti tagnak ajánlani. Akadémiánk megfeledkezett Dóczyról, mikor még java erejében, ezelőtt évtizedekkel, buzgó munkássággal és kitűnő sikerrel szolgálta mint drámaíró és műfordító költészetünket, mint publicista pedig hazánk közérdekét. De irodalmunk története nem feledkezett meg róla. Följegyezte s osztatlan elismeréssel hangoztatja érdemeit. Mikor a múlt század hatvanas éveinek végén lankadni kezdő drámairodalmunkba egyszerre két új áramlat törekedett új életet önteni: Toldy Istvánék az ifjabb Dumas nyomában járó irányzatos realizmussal, azután Rákosi Jenőék Shakespeareért lelkesedő romantikájukkal: ez utóbbi csoportnak mindjárt a vezér után legkiválóbb, legünnepeltebb költője Dóczy Lajos volt. Első elismerését, az Utolsó próféta tragédiájának dicséretével, s első koszorúját is, a Csócnak Teleki-pályadíjával, Akadémiánktól kapta. Ez a költői vígjáték a Teleki-pályázat összes eddigi jutalmazottjai között, a legzajosabb és legtartósabb sikert aratta, a legnagyobb népszerűségre emelkedett s talán értékre is a legelső sorban áll. Úgy benne, mint jelesebb utódaiban : Széchy Máriában s különösen az Utolsó szerelemben eleven leleményük s drámai fordulatosságuk mellett a bájos elmésségnek, a költői dialektikának olyan könnyed és gazdag ere csillog, mely egész költészetünkben párját keresi. A Csók és az Utolsó szerelem voltak az első magyar színművek, melyek fordításban a német nagyközönséget is igazán meghódították. E közönség körében Madách Ember tragédiája sikerének, népszerűségének is Dóczy művészi fordítása vetette meg az alapját, míg mi ugyancsak az ő buzgalmának, művészi simulékonyságának és gazdag kifejező erejének köszönjük a Faust 1.