MTA Tagajánlások, 1919

TAGAJÁNLÁSOK 1919-ben. A I. OSZTÁLYBA TISZTELETI TAGNAK: L DÓCZY LAJOS nyug. külügyminiszteri osztályfőnököt, köl­tőt és műfordítót, szerencsém van az Akadémia első osztályába tiszteleti tagnak ajánlani. Akadémiánk megfeledkezett Dóczyról, mikor még java erejé­ben, ezelőtt évtizedekkel, buzgó munkássággal és kitűnő sikerrel szolgálta mint drámaíró és műfordító költészetünket, mint publicista pedig hazánk közérdekét. De irodalmunk története nem feledkezett meg róla. Följegyezte s osztatlan elismeréssel hangoztatja érdemeit. Mikor a múlt század hatvanas éveinek végén lankadni kezdő dráma­­irodalmunkba egyszerre két új áramlat törekedett új életet önteni: Toldy Istvánék az ifjabb Dumas nyomában járó irányzatos realiz­mussal, azután Rákosi Jenőék Shakespeareért lelkesedő romantiká­­jukkal: ez utóbbi csoportnak mindjárt a vezér után legkiválóbb, leg­­ünnepeltebb költője Dóczy Lajos volt. Első elismerését, az Utolsó próféta tragédiájának dicséretével, s első koszorúját is, a Csó­cnak Teleki-pályadíjával, Akadémiánktól kapta. Ez a költői vígjáték a Teleki-pályázat összes eddigi jutalmazottjai között, a legzajosabb és legtartósabb sikert aratta, a legnagyobb népszerűségre emelkedett s talán értékre is a legelső sorban áll. Úgy benne, mint jelesebb utó­daiban : Széchy Máriá­ban s különösen az Utolsó szerelemben eleven leleményük s drámai fordulatosságuk mellett a bájos elmésségnek, a költői dialektikának olyan könnyed és gazdag ere csillog, mely egész költészetünkben párját keresi. A Csók és az Utolsó szerelem voltak az első magyar színművek, melyek fordításban a német nagy­közön­séget is igazán meghódították. E közönség körében Madách Ember tragédiája sikerének, népszerűségének is Dóczy művészi fordítása vetette meg az alapját, míg mi ugyancsak az ő buzgalmának, művészi simulékonyságának és gazdag kifejező erejének köszönjük a Faust 1.

Next