Tanu. Németh László kritikai folyóirata 3. (1935)

1935 / 1. szám - A reform - Két hét és két oldal

válság van? Pusztulnak a baranyai falvak? Nem ez az első válság, amióta a játék áll. Ott voltak a Napóleoni idők, Bach idejében a jobbágyfelszabadítás. A halálmadarak szá­mára pedig „köd előttem, köd utánam“: a statisztika. Ha akadt is néhány küzködő lélek ezekben a konszoli­dált években, ki meri azt állítani, hogy a tűzhányó füstjét a maga pipája füstjével összetévesztő Magyarországnak nem ez volt a közhangulata. A magyar gyakorlat elosztva Göm­bös pontjaival, iszonyú kicsiny törtet ad s ez a tört mérte: a magyar tájékozottságot, a magyar kezdeményezést, a ma­gyar kitartást. Akkor jött a marsellei ügy s az ember kí­váncsian nézett szét: no, most mi következik. Mert ha most sem következik semmi, akkor nyilvánvaló, hogy a circum­­dederantnak kell következnie. Nagy, félelmetes csönd tá­madt ebben az országban, olyan csönd, amelyben még egy kis embernek is reménye lehetett, hogyha valami nagyot kiált, meghallják. Ebbe a csöndbe kiáltottam én bele a cik­ket, amely a Magyarország­ban „Lesz-e reform?“ címen je­lent meg. A Tanú olvasói ismerik ezt a cikket,­­ az előző szám élére raktam. Egy kisember dobta abban oda azt a kis cók­­mókot, amit exisztenciája jelent, hogy önmaga kockárave­­tésével adjon mondanivalójának valami nyomatékot. Eszte­­lenség lenne azt állítani, hogy a reform-görgeteget ez a cikk indította meg — de elszánt hangja igen jó mértéke lehet a nyomásnak, mely azokban a napok­ban a lelkekre nehezedett. A reform­ szó azóta zuhog-zuhog, előbb csak a régi németsap­kás ifjúság lett reformnemzedék, azután a miniszterek is, ma már Pekár Gyula is a reformnemzedékhez tartozik. Csak­hogy mielőtt ez bekövetkezett, Bethen István jóvoltából két hétre lekonyult az orrunk és elnehezedett a lélekzetünk. 2. Két hét és két oldal. Ez alatt a két hét alatt a miniszterelnök kukoricán tér­delt, de az ország tanulhatott. Megtanulhatta, hogy nemcsak az újonc téveszti össze a jobb oldalát a baloldalával, hanem néha az országos politika is. Magyarországon a politikai becsület azt parancsolta, hogy az ember vagy a jobb oldalhoz tartozzék, vagy a bal­hoz. Jobb-bal: ez az az igen-igen, nem-nem, amelyet a hazai biblia szerint Krisztus a magyar embertől követel. Aki jobb és bal közt csatangol, az vagy pénzszűkében lévő államférfi, ami menthető, vagy szakadár, ami menthetetlen. Jobb és balnak ezzel a becsület vagy-vágyával szemben, mely minden pillanatban, minden tettedben szemügyre vett, olyan dolgok, mint közérdek vagy közhangulat, alig számít­hattak valamit. A közérdek nem volt sem a baloldalon, sem

Next