Településtudományi Közlemények 14. (1962)

Major Jenő: A külterületi lakotthelyek vizsgálatának településhálózati vonatkozásai

A KÜLTERÜLETI LAKOTTHELYEK VIZSGÁLATÁNAK TELEPÜLÉSHÁLÓZATI VONATKOZÁSAI DR. MAJOR JENŐ tudományos munkatárs A külterületi népesség és a külterületi la­kotthelyek szerepe településhálózatunkban ke­véssé ismert, pedig ez a probléma az utóbbi idők­ben településhálózatunk fejlesztésének kérdései­vel kapcsolatban meglehetősen az érdeklődés előterébe került. Ennek egyik oka az, hogy a vonatkozó adatoknak a községhatáron belüli el­helyezése, részletes, a valódi topográfiai helyzet­nek megfelelő feltérképezése szinte lehetetlen. Másik oka az, hogy a külterületi lakott helyek fogalma településileg csak egy szempontból és csak negatíve van definiálva. E definíció szerint sajátos ismérvük az, hogy nem tartoznak a bel­területhez. Hogy azonban ez a tisztán a viszony­lagos elhelyezkedésen alapuló negatív ítélet mi­lyen települési viszonyokat, tényeket takar, azt legfeljebb nagy vonásokban lehet csak kielemez­ni, hiszen a területi alapon kialakított népszám­lálási körzetek települési szempontból gyakran rendkívül heterogén jellegű egységeket foglal­nak össze. A hazai települési viszonyok ismerete szem­pontjából nagy haladást jelentett, hogy a szá­zad első évtizedétől kezdve a népszámlálási ki­adványok a bel- és külterületi népesség megkü­lönböztetése révén nagyvonalú tájékoztatást ad­tak a községek és városok lakosságának az igaz­gatási területeken való elhelyezkedéséről, így meg lehet tudni, hogy a település népessége egyetlen zárt csoportot képez-e, vagy elhelyez­kedése különböző mértékben szórványos jellegű. Az akkori társadalmi-gazdasági körülmények között az ilyen jellegű tájékoztatáson túlmenő igények nemigen merülhettek fel, hiszen a kül­területi lakott helyek külön világot képeztek, amelynek fejlődése egy-egy város vagy nagy­birtok »magánügye« volt, az államot inkább csak rendészeti szempontból érdekelte. A külterületi népesség, ill. elsősorban a tanyai lakosság kér­dései iránt a harmincas évektől fokozott érdek­lődés nyilvánult meg,­ amiben szerepe volt an­nak is, hogy az addiginál sokkal részletesebb statisztikai adatszolgáltatás a probléma mélyebb tanulmányozását tette lehetővé.­ Azóta lényegesen megváltoztak a viszonyok és a nézőpontok. Az ország iparosodása nagy ha­tással volt a külterületek fejlődésére az ország iparvidékein, másutt pedig a mezőgazdaság át­szervezése vetette meg a mezőgazdasági jellegű külterületi lakott helyek fejlődésének gyökere­sen új alapjait. A nagyüzemi keretek kiépítése különösen a szórványos tanyák létét tette prob­lematikussá, és a kiépült új üzemi keretek a bél­és külterületi népességet sokféle közös kötelé­kekbe fonták össze. A külterületeken élők külön világa ily módon megszűnt, szorosan összekap­csolódott a belterülettel. Mindez önmagában is indokolja, hogy a te­lepüléshálózatunk fejlődése iránt érdeklődők fo­kozott várakozással tekintettek az 1960. évi nép­­számlálás külterületi adataira, hogy abból tájé­kozódást nyerjenek a bekövetkezett változások­ról. E tekintetben is a két utolsó népszámlálás merőben más gazdasági helyzet tükrözője. Az 1949. évi népszámlálásban a földreform hatása tükröződött: a felosztott nagybirtok helyére sok-­ Az ekkor kialakuló gazdag irodalomból megemlít­jük Kiss István: A magyar tanyai közigazgatás. A tanya­politika vázlata, c. művét (Magyar Közigazgatástudomá­nyi Intézet kiadványai 7. sz.) és Erdei Ferenc: Magyar tanya c. munkáját. Ez időben jelent meg Illyés Gyula: Puszták népe c. műve is, mely kitűnő képet rajzol a nagybirtok keretei között vergődő cselédnépesség világá­ról.­­ A magyar statisztika kezdettől fogva foglalkozott ugyan a pusztai népességgel, de a község fogalmának törvényes meghatározásáig nem lehetett egyértelműen különbséget tenni a pusztai és belterületi lakosság kö­zött. Hivatalos adatokat 1910-től kezdve közöltek a nép­számlálási kötetek, először csak a száznál nagyobb, majd az ötvennél népesebb külterületi lakott helyekről (1. Thirring Lajos: A tanyák,­­ puszták és egyéb külterületi lakott helyek népessége 1930-ban. Magyar Statisztikai Szemle 1932. 1044. és a köv. 1.).

Next