Településtudományi Közlemények 37. (1989)

Kőszegfalvi György: Ember és környezete közötti feltételek változásából fakadó konfliktusok

változás, átalakulás nemcsak tovább mélyítette az egyensúly felbomlását, újabb konfliktusokkal tetézve azt, hanem következményeiben új egyensúlyi helyzet kialakulása felé való elmoz­dulást is jelzett. Szükséges erről bővebben szólni. Az ember és környezete közötti feltételek változásának hatását, következményeit vizsgálva, a hang­súlyt a negatívumokra helyezzük, a feszültség­­források kialakulásáról, elmélyüléséről teszünk említést. Ez objektíve fakad a folyamat belső sa­játos törvényszerűségeiből, elkerülhetetlen vol­tából. Látnunk kell a folyamat "másik oldalát" is: ez "jót" is hozott és hoz magával: következmé­nyeiben átalakítja az ember életkörülményeit, javítja életfeltételeit (lakásviszonyok javulása, a közműellátás fejlődése, a közösségi szolgáltatá­sok bővülése stb.). Akkor mi a baj? Mik az okai a kialakult és ki­alakuló feszültségeknek? Miért nem elemezzük a várható hatásokat, következményeket? Nem készülünk fel azokra, nem szervezzük meg azo­kat az akciókat, amelyek révén nemcsak mér­sékelhetők a kedvezőtlen, negatív hatások, ha­nem markánsabban érvényesíthetők az elő­nyök. Jelen tanulmányunk azt keresi, mit vétettünk, mulasztottunk el, s ennek nyomán miért úgy ala­kult az ember és környezete közötti viszony. Az ember és környezete közötti új feltételek kiala­kulása miért okoz traumát, gyakran alig orvosol­ható vagy nehezen helyreállítható helyzeteket? A legszembetűnőbbek a város és a falu kö­zötti kapcsolatok relációjában bekövetkezett változások, átalakulási folyamatok. Korábban a falusi települések tömörítették, fogadták be az ország népességének nagyobbik hányadát. A falusi települések az emberek lakóhelyválasztá­sában - az akkori társadalmi-gazdasági feltéte­lekből, a termelőerők fejlettségi színvonalából, az uralkodó termelési viszonyokból adódóan - alapjaiban meghatározó szerepet töltöttek be. Az urbanizálódási folyamat felgyorsulása váltást eredményezett. Gyors ütemben gyarapodott a városok népességszáma, ennek nyomán a vá­rosi jogállású települések fokozatosan mind na­gyobb helyet töltöttek be a népesség térbeli el­helyezkedésében, települési viszonyaiban. A fa­lusi települések szerepe, jelentősége, a falusi te­lepülésekben élő népesség aránya visszaszo­rult. A városok gyors fejlődésnek indultak. Ez a fejlődés két mutató vonatkozásában igen szem­betűnően érvényesült. Az egyik a népesség­szám - külső bevándorlás hatására és nyomán bekövetkezett - gyors gyarapodása. A másik - az első tényezőből következően - a városok te­rületének gyors növekedése, szétterülése. Ez szoros összefüggésben áll nemcsak a gazdaság fejlődésének extenzív sajátosságaival, hanem a gazdaság fejlődésének extenzív jegyeivel és annak a városok fejlődésére gyakorolt hatásá­val, következményeivel. E két körülmény a konfliktusok sorozatát váltotta ki. Az elmúlt évszázadokban végbement város­­fejlődési folyamatokban - különösen a tőkés iparosodás nyomán bekövetkezett gyors város­­fejlődésben - lényegében organikus folyamat követhető nyomon. Ez a folyamat, bár alapjaiban befolyásolta a városok történelmileg kialakult szerkezetét, területfelhasználásuk rendszerét, a népesség térbeli elhelyezkedésének rendjét (nem beszélve a társadalmi szerkezet átalaku­lásáról), az ember és a természet közötti kap­csolatokban nem vezetett az egyensúly olyan markáns felbomlásához, mint az az elmúlt évti­zedekben bekövetkezett, a gyors iparosodás folyamatából fakadó urbanizáció hatására. Sokkal mélyebb változásként, s a környezet és ember közötti egyensúly felbomlásának nyo­mán kialakult konfliktusok alapvető okaként említhető az, ami a társadalmi környezet viszo­nyaiban bekövetkezett. Ez nemcsak a népesség társadalmi szerkezetének átalakulását eredmé­nyezte: minden, az új városlakó ember városi környezettel kapcsolatos magatartásában, élet­vitelében, életviszonyainak átalakulásában, életritmusának változásában és új sebességre kapcsolódásában, majd új szokások kialakulá­sában nyilvánult meg, nem beszélve az életkö­rülményeiben, életfeltételeiben bekövetkezett változásokról, átalakulásról. Ez kifejezésre jutott a települési viszonyokban, a települési szerke­zet átalakulásában. Pontosabban és egyértel­műbben megfogalmazva, a települések hagyo­mányosan kialakult, az organikus fejlődés jegyét magán viselő szerkezeti deformálódásában. A legutóbbi időkig a századokon keresztül ér­vényesülő - az organikus fejlődés adta lehető­ségek és adottságok feltételei nyomán - kom­pakt városszerkezet kialakulásának folyamata figyelhető meg. A gyors városfejlődés az elmúlt évtizedekben átalakította a hagyományos tele­­ t

Next