Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 40. (1916)

1916 / 1-4. füzet - Lukács Béla: A Hertz- és Hallwachs-féle effektus

TERirailDOIÉYI FÜZETEK A DÉbPIACYHRORSZÁCI TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT RÜZLÖNYE A Hertz- és Hallwachs-féle effektus. Irta : Lukács Béla. 1. A Hertz-féle effektus. Az a probléma, amely a rohamléptekkel haladó fizikai tu­dományt az újabb időkben legjobban izgatja, a fény mibenlété­nek problémája. A kutatások, amiket ezideig ezen a téren végeztek, még nem döntötték el teljesen, minden kétséget kizáró módon ezt a kérdést. Különösen újabban fedeztek fel oly jelenségeket, illetve végeztek oly kísérleteket, amelyek képesek velünk elfogadtatni, hogy a fény nem egyéb, mint elektromos jelenség. Talán egy kérdés sem mutatja oly szépen a tudomány evo­lúcióját, azokat a küzdelmeket, amelyekből a tudományos igaz­ság mint a vélemények és ellenvélemények harcából kialakul, mint a fény lényegére vonatkozó tudományos nézetek története. Első és legrégibb volt a fényre vonatkozó elméletek közül az anyag- vagy emissiós elmélet, mely szerint a fény nem egyéb, mint igen finom, rugalmas, súlytalan anyag, amelyet a fény­források egyenes irányban magukból kilövellnek. Ezen elmélet­tel azonban nem tudták megmagyarázni a fénytörés jelenségét, mert ezen elmélet szerint a fény sűrűbb közegben gyorsab­ban terjedne, mint ritkább közegben. Ez pedig ellenkezett a tapasztalattal. Ezért kellett áttérni a fény undulaciós vagy rez­gési elméletére s a fényt a végtelen finom, rugalmas éter rez­gésének elfogadni. Amikor azonban a kathódsugarakban oly elektromos jelenségnek birtokába jutottunk, amely sugárzás fény 1

Next

/
Thumbnails
Contents