Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 14. (Új évfolyam, 1898)
1898 / 1-2. füzet - Milleker Bódog: Dél-Magyarország ó-kori földrajza két kérdésének mai állása
TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI A DÉLMAGYARORSZÁGI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI MUZEUMTÁRSULAT KÖZLÖNYE. xiv. (új) évfolyam 1898. I. És n. füzet. Dél-Magyarország ó-kori földrajza két kérdésének mai állása. Irta: Milleker Bódog. Torma Károlynak az 1880—1882. években végzett délvidéki kutatásai, valamint az azóta történt fölfedezések a Délvidék római topographiájának sok kérdését tisztázták. Maradt azonban a kutatóra még mindig elég érdekes, megfejtetlen dolog. Ezek közé tartozik a peutingeri térkép apótia és Tapae helység holfekvése, mely két kérdésnek mai állásáról szólnak az alábbi sorok: I. Apó. fi. A peutingeri mappán feltüntetett lederata-tibiscumi útvonalon Lederata után mint első állomás „apó. fi. —" van megnevezve, XII római mérföldnyire északra feküdvén az említett kiindulási ponttól. Ezen név igen érdekes véleménynyilvánításokra szolgáltatott okot. Kanitz felfedezése után, hogy t. i. Lederata a szerbországi Ráma területén feküdt, a régészeknek egy egész sora Apus fluvius-nak olvasta, azt állítván, hogy ezen név alatt a minden valószínűség szerint a Musnyák hegyen s a Szemenik két csúcsa közötti Sastóból eredő, Krassó-Szörény s részben Temes vármegye területét hasító s Palánk (Ó-Palánka) mellett a Dunába balfelől szakadó Karas folyó értendő. 1 Fr. Kanitz: Serbien, 418.