Turán. A Turáni Társaság folyóirata 6. (1923)
1923 / 1-2. szám - Márki Sándor: A turáni népek jelene és jövője
2 MÁRKI SÁNDOR Magyarország, Észt- és Finnország) Európában, négy pecsig (Törökország, Japánország, Korea, Kína) Ázsiában több mint 13 millió négyzetkilométeren terül el. Az 55 millió km2 terjedelmű Euráziának egynegyede tehát turáni föld. Még többet jelent ennél, hogy ebben a nyolc turáni országban együttvéve 433 millió ember él, vagyis Eurázia lakosságának majdnem egyharmada s ez a népség, csekély kivétellel, tisztán turáni. Fajuk jellegét még az elszlávosodott bolgárok sem vesztették el egészen. De ha, szigorúan reális alapon, őket kikapcsoljuk is a turáni népek sorából, a számok aránya akkor sem változik, mert ahány bolgár él Bulgáriában, ugyanannyi magyart hajtottak más népek igájába; Oroszországban pedig még sok millió turáni várja felszabadulását. Sok ezren tanúskodhatnak erről fiaink és testvéreink közül, kik onnan, szomorú hadifogságukból, most nemrégen jöttek haza. Ezt a nyolc országot egymástól a szláv imperializmus óceánja választja el, s ha ebben az óceánban utóbb nagy szigetek támadtak is, a turáni szabad népek rajta keresztül még mindig csak igen nagy kockázatokkal találhatják meg az egymáshoz vezető utat. Egyesülésüktől, a „sárga veszedelem“ megjelenésétől ijedezni még igazán nagyon korai dolog. Nyugat és Kelet túránjai közt politikai súly tekintetében egyébként is nagy a különbség. A bolgár ma már csak történelmében őrzi a fajhoz való tartozása tudatát s amúgy is elszlávosodva, a pánszlávizmus újjászületésétől várja feltámadását. Hova lettek a testvériségnek azok a vérforraló szavai, amelyeket a legutóbbi világháborúban először találkozó bolgár és magyar huszárok váltottak egymással? A magyarságról D. M. Morrah oxfordi történettanár csak néhány hete mondta, hogy benne olyan népet ismert meg, amely ma máltai én egyetlen nemzete Európának, melynek van érzése és érzéke a nemesebb erények és általában a magasabbrendű emberek iránt; és hogy a magyarság az etika legjobb értelmében magasabbrendű nép. Ezzel a tulajdonsággal bizonyosan értékes tagja volna a faji alapon való újabb népcsoportosulásnak, de mint hatszáz esztendeig a középkorban, most is csak saját erejével keresheti a rettenetes sorsából való kibontako