Turán. A Turáni Társaság folyóirata 7. (1924)

Márki Sándor: Dizabul népe

DIZABUL NÉPE Egyrészt ezért, másrészt pedig mert mostan már maguk is sok se­lyemhernyót tenyésztettek, a kész selymet pedig Kínából tengeri utón könnyebben kapták, a Sogdianából s annak fővárosából, Szamarkand­­ból való selyembehozatalt megtiltották. A károsult kereskedők hó­dítójuk közbenjárását kérték. Az új kágán, Dizabul Manaka (Ma­­niach, a „Nemesúr“) vezetése alatt valóban követséget küldött Kö­zön perzsa királyhoz,­­ uralkodását tehát azon ázsiai műveltségnek tett szolgálattal kezdette meg. Közön azonban attól tartott, hogy a házaló kereskedők kémkedni fognak, sőt kereskedőknek öltözött ka­tonákat is hoznak magukkal, akik fölverik a vásárokat és nagy ká­rokat okoznak. Dizabul kívánságának teljesítése vagy megtagadása egyaránt veszedelmes lévén, hozta-halasztotta elhatározását s a foly­tonos sürgetések következtében az ügyet végre is tanácsosai elé ter­jesztette. Katullusz, akinek árulása hozzájárult, hogy a kazárokat 563-ban a törökök legyőzték, Kozonnak azt javasolta, hogy a mostan kí­nált üzletet ne szalassza el, de szerződéssel se kösse le magát. A király ennélfogva megvásárolta ugyan a követek mutatóban hozott szöveteit, de szemek láttára mindjárt tűzbe is dobatta. A követek megértették a választ és kedvetlenül tértek haza. Dizabul újabb kö­vetséget küldött Perzsiába, ingatagnak és terület­rablónak tartott néppel egyáltalán nem akart szerződni és érintkezni. A törökök el­len nyíltan ugyan nem lépett föl, de ezek azzal gyanúsították, hogy követeiket — néhánynak kivételével — aljas módon méreggel ölette meg. Ebben a nemzetközi jog megsértését látták s nem adtak hitelt közön azon mentségének, hogy a követeket a szokatlan éghajlat ölte meg. Dizabul tehát csalódván abban a reményében, hogyha perzsák­kal kereskedelmi szerződést és barátságos viszonyt köthet, másfelé tájékozódott s a perzsiai követség fejét, Maniakot és társait hasonló megbízatással mostan már a bizánci udvarba küldte. Justinus görög császár a legnagyobb nyájassággal fogadta.­­ Tolmács utján kérde­zősködött országukról, népekről, mindenféle állapotukról s mikor szándékuk őszinteségét kemény esküvel erősítették meg, a törökök­kel a kívánt kereskedelmi szerződést és a barátságot megkötötte. Zemard­osz vezetése alatt mindjárt követséget is rendelt, amely 568. augusztusában Máriák törökjeihez csatlakozva, indult el Dizabulhoz. A fejedelem az Ektagon nagyon szívesen látta a görögöket, kik mindjárt eleinte meggyőződhettek, hogy a törökök és a perzsák közt békéről szó sem lehet. Dizabul maga Talaszban azzal sértette meg a szertartásokhoz nagyon ragaszkodó perzsa követet, hogy a lako­mánál nem neki, hanem Zemardhosznak adta az elsőséget. A bosszús perzsa merészen kifakadt a törökök igazságtalanságai ellen, ami Di­­zabult megerősítette abban az eltökélt szándékban, hogy háborút indít a perzsák ellen. Hogy tehát a bizánciakkal még szorosabb szö­vetséget kössön Zemai­dioszt újabb török követség kíséretében indí­totta útnak Bizánc felé. Követsége élén ezúttal Tagara (a „Társ“) zárkán állott s vele .

Next