Turán. A Turáni Társaság folyóirata 18. (1935)

1935 / 1-4. szám - Bán Aladár: A százéves Kalevala

TURÁN A TURÁNI TÁRSASÁG (MAGYAR NÉPROKONSÁGI EGYESÜLET) FOLYÓIRATA XVIII. ÉVF. 1935. 1—4. SZÁM A százéves Kalevala.* írta: Bán Aladár. A Turáni Társaság tagjai s a velük együtt érző honfitársak minden­kor nagyrabecsüléssel és szeretettel ülik meg azokat a kimagasló alkal­makat, amelyek egy-egy rokonnemzet életében ünnepet jelentenek. Ilyen alkalom a Kalevala-jubileumi év (1935), amelyet finn testvéreink népük hatalmas szellemi alkotásának, nemzeti eposzuknak tiszteletére szentelnek. Február hó 28-ika vezette be ezt a jubileumi évet annak emlékére, hogy Lönnrot Illés, a finnek Homérosza 1835-ben, tehát 100 évvel ezelőtt, erről a napról keltezte a Kalevala első kiadásának előszavát, de maga a könyv csak később került könyvárusi forgalomba. Első része ez év karácsonyán, a második pedig 1836 március elején. Hogy a svédnyelvű finn értelmiség köreiben kezdetben nem nagy kelendőségnek örvendett, mutatja az, hogy ebből a kiadásból 10 év alatt alig 500 példány kelt el. Csupán az írók és a tudósok körében keltett méltó feltűnést először hazájában, majd a negyvenes években már külföldön is. Finnországban a világhírű nyelvész, Castren volt az első, aki 1836-ban fölismerte a köl­temény nagy jelentőségét a költészet és tudomány szempontjából, sőt ő volt annak első fordítója svéd nyelvre 1841-ben. Azon külföldi tudósok közül, kik a finn népszellem e remek alkotásával mindjárt kezdetben foglalkoztak, egyike volt a legelsőknek a német nemzeti tudomány szellemóriása, Grimm Jakab, aki 1845-ben többi közt e szavakat mondá a berlini tudományos akadémia ülésén: „Ebben az elbeszélő költemény­ben a finn nyelvnek bámulatos gazdagsága tárul elénk s a tiszta epika egyszerű, de annál hatásosabb előadásban jelenik meg, s a mythosnak, a költői képeknek és kifejezéseknek eddig nem ismert kincsesháza tárul föl.“ Müller Miksa, aki a múlt század közepetáján a turáni elnevezést és fogalmat bevitte az irodalomba, a Kalevalát a homéroszi eposzokkal helyezi egy sorba, és Steinthal, a hírneves német nyelvész, aki a Kale­valának már második, bővített kiadását is ismerte, csupán öt költemény­nek adja meg a valódi hősköltemény, az epopeia nagy nevét s ezek: az Iliász és az Odisszeia, a Niebelungenlied, a Roland-ének és a Kalevala. De mondjunk valamit arról a kiváló férfiúról, akinek a nevéhez fűződik a most ünnepelt nagyszerű alkotás létrejötte. Ez Lönnrot Illés gyógyszerész, majd vidéki orvos , végül a finn nyelv tanára volt a hels­inki egyetemen. 1802—1884-ig terjedő hosszú élete a napi hivatás lelkiismeretes betöltése és a finn néphagyományok megmentésének és rendezésének munkájában telt el. Lönnrot svéd neve mellett is tős­gyökeres finn volt, akinek ősei szegény zselléremberek voltak, atyja pedig földhözragadt falusi szabó Sammatti nevű községben, ahol ma is áll a­zi) Turán * Előadás a Turáni Társ. 1935. III. 26-i Kalevala-ünnepén. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ___________________________________ Am_________________________________________

Next