Turán. A Turáni Társaság folyóirata 18. (1935)
1935 / 1-4. szám - Bán Aladár: A százéves Kalevala
TURÁN A TURÁNI TÁRSASÁG (MAGYAR NÉPROKONSÁGI EGYESÜLET) FOLYÓIRATA XVIII. ÉVF. 1935. 1—4. SZÁM A százéves Kalevala.* írta: Bán Aladár. A Turáni Társaság tagjai s a velük együtt érző honfitársak mindenkor nagyrabecsüléssel és szeretettel ülik meg azokat a kimagasló alkalmakat, amelyek egy-egy rokonnemzet életében ünnepet jelentenek. Ilyen alkalom a Kalevala-jubileumi év (1935), amelyet finn testvéreink népük hatalmas szellemi alkotásának, nemzeti eposzuknak tiszteletére szentelnek. Február hó 28-ika vezette be ezt a jubileumi évet annak emlékére, hogy Lönnrot Illés, a finnek Homérosza 1835-ben, tehát 100 évvel ezelőtt, erről a napról keltezte a Kalevala első kiadásának előszavát, de maga a könyv csak később került könyvárusi forgalomba. Első része ez év karácsonyán, a második pedig 1836 március elején. Hogy a svédnyelvű finn értelmiség köreiben kezdetben nem nagy kelendőségnek örvendett, mutatja az, hogy ebből a kiadásból 10 év alatt alig 500 példány kelt el. Csupán az írók és a tudósok körében keltett méltó feltűnést először hazájában, majd a negyvenes években már külföldön is. Finnországban a világhírű nyelvész, Castren volt az első, aki 1836-ban fölismerte a költemény nagy jelentőségét a költészet és tudomány szempontjából, sőt ő volt annak első fordítója svéd nyelvre 1841-ben. Azon külföldi tudósok közül, kik a finn népszellem e remek alkotásával mindjárt kezdetben foglalkoztak, egyike volt a legelsőknek a német nemzeti tudomány szellemóriása, Grimm Jakab, aki 1845-ben többi közt e szavakat mondá a berlini tudományos akadémia ülésén: „Ebben az elbeszélő költeményben a finn nyelvnek bámulatos gazdagsága tárul elénk s a tiszta epika egyszerű, de annál hatásosabb előadásban jelenik meg, s a mythosnak, a költői képeknek és kifejezéseknek eddig nem ismert kincsesháza tárul föl.“ Müller Miksa, aki a múlt század közepetáján a turáni elnevezést és fogalmat bevitte az irodalomba, a Kalevalát a homéroszi eposzokkal helyezi egy sorba, és Steinthal, a hírneves német nyelvész, aki a Kalevalának már második, bővített kiadását is ismerte, csupán öt költeménynek adja meg a valódi hősköltemény, az epopeia nagy nevét s ezek: az Iliász és az Odisszeia, a Niebelungenlied, a Roland-ének és a Kalevala. De mondjunk valamit arról a kiváló férfiúról, akinek a nevéhez fűződik a most ünnepelt nagyszerű alkotás létrejötte. Ez Lönnrot Illés gyógyszerész, majd vidéki orvos , végül a finn nyelv tanára volt a helsinki egyetemen. 1802—1884-ig terjedő hosszú élete a napi hivatás lelkiismeretes betöltése és a finn néphagyományok megmentésének és rendezésének munkájában telt el. Lönnrot svéd neve mellett is tősgyökeres finn volt, akinek ősei szegény zselléremberek voltak, atyja pedig földhözragadt falusi szabó Sammatti nevű községben, ahol ma is áll azi) Turán * Előadás a Turáni Társ. 1935. III. 26-i Kalevala-ünnepén. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ___________________________________ Am_________________________________________