Turán. Magyar néprokonsági szemle 22. (1939)
1939 / 4-5. szám - IRODALOM - Petőfi Sándor: "János vitéz" és egyéb költemények japánul - Lajtha Edgár: Japán tegnap, ma és holnap
ma is él néhány veterán, aki részt vett ebben a bulgáriai hadjáratban. A hat évtizedes forduló alkalmával Boris bolgár cár ezeket emlékéremmel tüntette ki. Mi, magyarok, őszintén örülünk, hogy e hozzánk nyelvi, illetve faji eredetünk szempontjából oly közel álló két testvérnemzetünk egymás között is a barátság szálait szövi. Igaza van az egyik cikkírónak: a bolgárok és a finnek között sok a hasonlóság. Véleményünk szerint a finnek az észak bolgárai, a bolgárok pedig a Balkán finnjei. A Suomen Solilas ünnepi számában Bulgáriát, népét, történetét, gazdasági és kulturális viszonyait ismertető cikkeket olvasunk finn, bolgár és francia nyelven. Bevezetőt írt maga a finn köztársaság elnöke, Kyösti Kallio. Külön érdekesség a füzetben a budapesti finn követ, O. Talas megemlékezése a török háború finn veteránjairól, valamint feleségének, L- Talas-nak hangulatos útirajza Bulgáriáról. De a leglelkesítőbbek azok a cikkek, amelyek a bolgár hadseregről szólnak s őszinte bámulatunkat váltják ki azok a fényképek, amelyek a bolgár hadsereg alakulatait ábrázolják: lovasságot, tüzérséget, gyalogságot, gépesített osztagokat. Ilyen hadseregre bármely ország büszke lehet. Hiába akarták a világháború után — hozzánk hasonlatosan — Bulgáriát tönkretenni. Ebben a népben olyan faji tulajdonságok találhatók, amelyek biztosítják számára az élethez, sőt a különb élethez való jogot, a vezető szerepet. Némi lelkiismeretfurdalással lapozgatjuk a finn katonai folyóirat bolgár számát: ebben is, amint sok másban, megelőztek finn testvéreink. Igen alkalomszerű volna nálunk is efféle bolgár számot kiadni. Addig is, amíg ez megtörténik, a finn vezércikkíró zárószavait ismételjük: Óvjad Isten s védelmezd Bulgáriát! PETŐFI SÁNDOR: „János vitéz“ és egyéb költemények. Japáni nyelvre fordította Ferdinandus W. Metzger. Rajzolta Nagy Ödön. Fordító kiadása, Tokyo, 1938. I—X + 245. Aranysárga színű selyembe kötve, kitűnő minőségű japáni papirosra nyomtatott könyvet, drága és kedves ajándékot hozott a posta Nipponból. A Turáni Társaságnak egyik régi s már évek óta Japánban élő lelkes tagja japáni nyelvre fordította Petőfi János vitézét. A kötetet a költő arcképe díszíti s a magyarbarátságáról jól ismert dr. Shiratori Kurakichi professzor előszava teszi értékesebbé. Nagy Ödön rajzai népies indítékaikkal sikerültek. Nem ártott volna belőlük több is. A János vitézen kívül 16 Petőfi-költemény fordítása olvasható a kötetben. A kiválogatást hozzáértés jellemzi. Petőfi leíró, szerelmi és hazafias líráját A csárda romjai, Kis-Kunság, A hó, a holt föld téli szemfedője, Te a tavaszt szereted, Távolból, Meddig alszol még, hazám? Pató Pál úr, Nemzeti dal, Csatadal, Egy gondolat bánt engemet... Az Alföld, A puszta télen, Est, Fa leszek, ha . . . Szeptember végén és Reszket a bokor, mert. . . c. költemények klasszikus tömörséggel jellemzik. Ez a kötet méltóképen alkalmas arra, hogy a magyar irodalom színvonalát és Petőfi költészetét a japáni olvasóközönség előtt ismertesse. Petőfi költői arcképének teljessé tétele céljából azonban nem ártott volna még egy-két családi vonatkozású verset is lefordítani. A nagy szeretettel készített kötetért minden közreműködő iránt legőszintébb hálánkat fejezzük ki. A fordító személyes áldozatkészsége iránt pedig csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk. LAJTHA EDGÁR: Japán tegnap, ma és holnap. Dante, Budapest, 1936, 292 l. és 32 műmelléklet. A szerző úti élménynek nevezi könyvét. Olyan ember élménye, aki útja előtt Japánról hajszálra oly keveset tudott.