A Zene 23. (1941)

1942 / 9. szám - Horusitzky Zoltán: Fölszállott a páva - Kodály Zoltán zenekari variációi

138 HORUSITZKY ZOLTÁN: FÖLSZÁLLOTT A PÁVA KODÁLY ZOLTÁN ZEnEKARI VARIÁCIÓI Kodály minap bemutatott zenekari variációi a magyar nemzeti zene­művészet újabb elérkezése. Elérkezés és kiindulópont, betetőzés és kezdet. Betetőzése annak a nagy műnek, melyet a nagy magyar mester kitűzött élete főcéljául, de egyúttal az a fundamentum, amelyre építi az új nem­zedék a jövő magyar zenekultúrát. A Felszállott a páva variációk magyar népdal felett. Témája a magyar népdalok legősibb fajtájából való. Egyrészt pentatonális (öt­fokú skálán épülő), másrészt k­viitelő szerkezetű, ereszkedő dallam­, olyan, amilyen a rokon népek közül a cseremiszek zenéjében is fel­lelhető. Ez a dallam nemcsak témája a variációknak, hanem az egész mű karakterét is megadja. A variációk történetében ez legtöbb­nyire akkor fordul elő, ha a téma is a szerzőtől való. Ritka az olyan variációs mű, melyben a szerző idegen témát dolgoz föl és mégis meg tudja őrizni annak karakterét a feldolgozás folyamán. Ritkán keletkezik olyan va­riációs mű, melyben a téma feldolgozási stílusa olyan benső kapcsolat­ban áll magának a témának stíluslényegével, mint Kodály népdalvariációi­ban. Brahms egyébként páratlanul remek Slaydn-variációi például hami­sítatlan Brahms jellegűek, Haydn stílusának úgyszólván nyomai is el­vesznek a variációk során. Régen Mozart-variációi pedig annyira Réger­­stílusúak, hogy szinte bántóan heterogénnek érezzük a művet a két stílus ütköződése miatt. Kodály variációinak éppen az az egyedülálló értéke, hogy a téma és feldolgozása, variálása egyazon lelkiségben gyökerezik: az ősi magyar lelkiségben. Kodály muzsikája a magyar népdal televényföldjében gyö­kerezik. Ez a mű mintegy szimbóluma egész művészetének. Mint ahogy a kövér földből kisarjad az ifjú hajtás, majd fává növekszik, koronát bont, virágba borul és termést hoz, úgy növekszik előttünk fokról-fokra az ősi magyar népdal földjéből, a Fölszállott a páva szűkszavú, de annál többet magába sűrítő dallamából a tizenhat variáció és finálé során Kodálynak ez az új remekműve. A hasonlat, amit írtunk, nemcsak nagy általánosságban illik a műre, hanem részleteiben is. Ahogy előbbre jutunk a variációkban, úgy mélyül el mindjobban a mű, úgy válik mind teljesebbé, mindjobban kibontva a témában rejlő minden ígéretet. A Fölszállott a páva dallamára írt variációk ezért nem is variációk a szó hétköznapi értelmében. Több és részben kevesebb annál. De ez a kevesebb: több. Ugyanis Kodálynak nem célja, hogy az egyes variációk­ban formai és kontrapunktikus tudását fitogtassa. Kodály nem akar „hatni". Sose tekinti a variálást mesterségbeli problémának. Sose keresi a virtuozitást. És mégis éppen ezáltal mutatkozik a nagy mester magas­ságában. Biztos ízléssel őrködik azon, hogy a variációkban minden vál­tozatosságaik mellett egy lélek éljen. Elvet mindent, am­i megzavarná ezt a nagy stílusegységet. Mindig a dallam legmélyebb értelmét keresi és fejti ki. Az ősi magyar dallamokat évszázadokig, sőt évezredekig hempergette a történelem medrében az emberi és nemzeti sors úrja. Kodály mintegy feleleveníti a magyar sors évezredes folyamát, így lesz a variációkból egységes, mélyen emberi és mélyen magyar költemény. A ZENE

Next