A Zene 24. (1942)
1943 / 8. szám - Horusitzky Zoltán: Kodály Zoltán életútja (Befejezés)
A ZENE karát, a »Villő«-t és a »Túrót eszik a cigányát. A népi motívumokra épülő karművek friss levegője új idők beköszöntését jelezte. 1928-ban öt Tantum ergot ír gyermekkara és orgonára. 1929-ben pedig tíz újabb gyermekkart ír népi szövegekre és motívumokra. Ezek: A süket sógor, Cigánysirató, Gergely-járás, Gólyanóta, Isten kovácsa. Jelenti magát Jézust Lengyel László játék, Pünkösdölő, Táncnóta és Újesztendő köszöntő. Szerencsére akadt több iskolai énektanár, akik megértették Kodályt. (Elsők között Borús Endre és B. Sztojanovits Adrienne.) A Kodály-gyermekkorok hamar elterjedtek, sőt, a határokon messze túlra is eljutottak. (Főleg Angliába és Japánba.) De Kodály nem elégszik meg magával a muzsikával. Tudja, hogy a legjobb »áru« közszükségletté tevéséhez is propaganda, »reklám« kell. Ezért fordul a nyomtatott betű segítségéhez. tíz gyermekkar évében, 1929-ben írja híres »Gyermekkarok« cikkét, amelyre azóta is állandóan hivatkozás történik. A Zenei Szemlében és a Kecskeméti Lapokban jelent meg először a nevezetes írás, amelyben az iskola feladatának mondja, hogy a magyar közönséget zenei igénytelenségéből kiemelje. Rámutat zenekultúránk alaphibájára és ez az, hogy a magyar közönségnek nem életszükséglete a magasabbrendű zene. Sok énekórát (»szaktanítás minden iskolában, vidéken is, a középiskola legfelső osztályáig«) és jó magyar zenét kíván. Ilyen reform azt eredményezné, hogy a mai zenei Potemkin-kultúránk megtelne tartalommal, jó zenére áhítozó új tömegek lepnék el a ma üresen tátongó koncerttermeket, komoly művészi célokra alakult karének-egyesületek hálóznák be ezerfelé szaggatott, kohézió nélküli társadalmi életünket«. Az ifjúság zenei ízlése rövidesen lényegesen megváltozott. (Bár az iskolák énektanításának gyökeres reformja még mindig késik.) Kodály növendékei állanak már a »vezér« irányítása mellett az arcvonalakon. Két növendéke (Bárdos Lajos és Kertész Gyula) kiadóvállalatot létesítenek (Magyar Kórus, 1930.), amely kiadja Kodály gyermekkarait és egyéb kórusait. A kiadóvállalat létesülése kihatott a zeneszerzésre is. A növendékek Kodály példájára a Mester szellemében, számos gyermekkari művet írnak, amelyeket a vállalat közread, propagál és elterjeszt. Pár év múlva megindul az »Énekszó (dr. Kerényi György, Kodály növendéke szerkeszti), amely Kodály reformeszméinek szócsöve lesz. Csakhamar felvirágzik az éneklő ifjúság országos mozgalma, amelynek hangversenyein az ország különböző vidékéről összesereglett iskolai énekkarok vetélkednek egymással az új, népi karirodalom előadásában. ■ Az iskolai éneklésnek ez a fellendülése Kodályt új és új gyermekkari művek megírására késztették. Új gyermekkarai: Nyulacska, Horatius-kar (1934) ; Harmatozzatok, Angyalok és pásztorok, Karácsonyi pásztortánc (1935) ; 7 könnyű gyermekkar, 6 tréfás kánon, A magyarokhoz (kánon Berzsenyi versére), Genfi zsoltár (1936); öt játékdal (Angyalkert), Hajnövesztő (1937); Esti dal, Egyedem-begyedem (1938). Kodály azonban, mint aki mindent végiggondol, megállapítja, hogy csak téglát téglára rakva lehet a magyar zenekultúra épületét felépíteni. Az iskolai énekkaroknak is szükségük van alapozásra, hogy az új gyermekkarok zeneiségéhez, szelleméhez és magyarságához el tudjanak érkezni. Magyar szellemű, művészi értékű, egyszerű kétszólamú dalok kellenek, amelyeken keresztül a gyermekek lelke megtelik az igaz magyar művészi zene iránti szomjúsággal. Ezt a célt szolgálja a Bicinia Hungarica 180 kétszólamú dala. »Bevezető a kétszólamú éneklésbe« írja Kodály a cím alá Valójában ez több ennél: Bevezető a magyar lelki közösségbe. Ezekben ugyanis Kodály a magyar lelkiség feltárása során elérkezik az őshaza világába s az utolsó 57 dalában a Magna Hungária emlékét és magyarságát őrző cseremiz népdalfeldolgozásokat ad az ifjúságnak. Sőt, még tovább