A Zene 24. (1942)

1943 / 8. szám - Horusitzky Zoltán: Kodály Zoltán életútja (Befejezés)

A ZENE karát, a »Villő«-t és a »Túrót eszik a cigányát. A népi motívumokra épülő karművek friss levegője új idők beköszöntését jelezte. 1928-ban öt Tantum ergot ír gyermekkara és orgonára. 1929-ben pedig tíz újabb gyermekkart ír népi szövegekre és motívumokra. Ezek: A süket sógor, Cigánysirató, Gergely-járás, Gólyanóta, Isten kovácsa. Jelenti magát Jézust Lengyel László játék, Pünkösdölő, Táncnóta és Újesztendő köszöntő. Szerencsére akadt több iskolai énektanár, akik megértették Kodályt. (Elsők között Borús Endre és B. Sztojanovits Adrienne.) A K­odály-gyermek­­korok hamar elterjedtek, sőt, a határokon messze túlra is eljutottak. (Fő­leg Angliába és Japánba.) De Kodály nem elégszik meg magával a muzsikával. Tudja, hogy a leg­jobb »áru« közszükségletté tevéséhez is propaganda, »reklám« kell. Ezért fordul a nyomtatott betű segítségéhez. tíz gyermekkar évében, 1929-ben írja híres »Gyermekkarok« cikkét, amelyre azóta is állandóan hivatkozás történik. A Zenei Szemlében és a Kecskeméti Lapokban jelent meg először a nevezetes írás, amelyben az iskola feladatának mondja, hogy a magyar közönséget zenei igénytelenségéből kiemelje. Rámutat zenekultúránk alap­hibájára és ez az, hogy a magyar közönségnek nem életszükséglete a m­aga­­sabbrendű zene. Sok énekórát (»szaktanítás minden iskolában, vidéken is, a középiskola legfelső osztályáig«) és jó magyar zenét kíván. Ilyen re­form azt eredményezné, hogy a mai zenei Potemkin-kultúránk megtelne tar­talommal, jó zenére áhítozó új tömegek lepnék el a ma üresen tátongó koncerttermeket, komoly művészi célokra alakult karének-egyesületek hálóz­nák be ezerfelé szaggatott, kohézió­ nélküli társadalmi életünket«. Az ifjúság zenei ízlése rövidesen lényegesen megváltozott. (Bár az iskolák énektanításának gyökeres reformja még mindig késik.) Kodály növendékei állanak már a »vezér« irányítása mellett az arcvonalakon. Két növendéke (Bárdos Lajos és Kertész Gyula) kiadóvállalatot létesítenek (Magyar Kórus, 1930.), amely kiadja Kodály gyermekkarait és egyéb kórusait. A kiadó­­vállalat létesülése kihatott a zeneszerzésre is. A növendékek Kodály példájára a Mester szellemében, számos gyermekkari művet írnak, amelyeket a vál­lalat közread, propagál és elterjeszt. Pár év múlva megindul az »Énekszó (dr. Kerényi György, Kodály növendéke szerkeszti), amely Kodály reform­eszméinek szócsöve lesz. Csakhamar fel­virágzik az éneklő ifjúság országos mozgalma, amelynek hangversenyein az ország különböző vidékéről össze­­sereglett iskolai énekkarok vetélkednek egymással az új, népi karirodalom előadásában. ■ Az iskolai éneklésnek ez a fellendülése Kodályt új és új gyermekkari művek megírására késztették. Új gyermekkarai: Nyulacska, Horatius-kar (1934) ; Harmatozzatok, Angyalok és pásztorok, Karácsonyi pásztortánc (1935) ; 7 könnyű gyermekkar, 6 tréfás kánon, A magyarokhoz (kánon Berzsenyi versére), Genfi zsoltár (1936); öt játékdal (Angyalkert), Hajnö­vesztő (1937); Esti dal, Egyedem-begyedem­ (1938). Kodály azonban, mint aki mindent végiggondol, megállapítja, hogy csak téglát téglára rakva lehet a magyar zenekultúra épületét felépíteni. Az iskolai énekkaroknak is szükségük van alapozásra, hogy az új gyermek­karok zeneiségéhez, szelleméhez és magyarságához el tudjanak érkezni. Magyar szellemű, művészi értékű, egyszerű kétszólamú dalok kellenek, amelyeken keresztül a gyermekek lelke megtelik az igaz magyar művészi zene iránti szomjúsággal. Ezt a célt szolgálja a Bicinia Hungarica 180 két­szólamú dala. »Bevezető a kétszólamú éneklésbe« írja Kodály a cím alá Valójában ez több ennél: Bevezető a magyar lelki közösségbe. Ezekben ugyanis Kodály a magyar lelkiség feltárása során elérkezik az őshaza vilá­gába s az utolsó 57 dalában a Magna Hungária emlékét és magyarságát őrző cseremiz népdalfeldolgozásokat ad az ifjúságnak. Sőt, még tovább

Next